Vilmos albán fejedelem
albán fejedelem (1914) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Vilmos fejedelem, eredetileg Wilhelm Friedrich Heinrich zu Wied herceg (Neuwied, Németország, 1876. március 26.[1] – Predeál, Románia, 1945. április 17/18.[2]) német katonatiszt, 1914-ben hat hónapon keresztül az Albán Fejedelemség uralkodója.
Ez a szócikk Vilmos albán fejedelemről szól. Hasonló címmel lásd még: I. Vilmos (egyértelműsítő lap). |
Vilmos fejedelem | |
Wilhelm Friedrich Heinrich zu Wied | |
Albán Fejedelemség (1913–1925) fejedelme | |
Uralkodási ideje | |
1914. február 21. (de facto 1914. március 7.) – 1925. január 21. (de facto 1914. szeptember 3.) | |
Elődje | független albán állam |
Utódja | régenstanács |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Wied-ház |
Született | 1876. március 26. Német Birodalom Neuwied |
Elhunyt | 1945. április 17/18. (69 évesen) Románia Predeál |
Édesapja | Wilhelm zu Wied |
Édesanyja | Mária hercegnő |
Testvére(i) | Friedrich zu Wied |
Házastársa | Zsófia fejedelemné |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilmos fejedelem témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A nagyhatalmi akarattal 1913. július 29-én ratifikált albán statútummal megszületett az önálló és semleges Albán Fejedelemség, amelynek trónjára ugyancsak a nagyhatalmak a német hadseregben lovassági tiszti karriert befutó Wilhelm zu Wied herceget jelölték ki. Az albán nemzet küldöttsége 1914. február 21-én Neuwiedban ajánlotta fel a koronát Vilmos részére, aki ezzel de jure az Albán Fejedelemség uralkodója lett. Ténylegesen csak 1914. március 7-én érkezett meg az ország új fővárosába, Durrësba, és kezdte meg hat hónapig tartó dicstelen uralkodását. A történeti áttekintések egyetértenek abban, hogy a balkáni politikában járatlan, határozatlan és gyengekezű Vilmos alkalmatlan volt a számára kitűzött feladatra. Albánia gazdasági és infrastrukturális elmaradottsága, a pénzügyi források hiánya mellett az elkövetkező időszak belpolitikai fejleményei és külső támadásai egyaránt jelképessé tették hatalmát.
Vilmos a népszerűtlen és jobbára passzív Përmeti-kormány kezébe tette le a végrehajtó hatalmat, katonailag pedig elsősorban a Nemzetközi Csendőrség alakulataira támaszkodott. 1914. április 10-én ugyan hatályba lépett az Albán Fejedelemség alaptörvénye, de a területi integritását vesztett, kaotikus belpolitikai helyzettel küzdő országban tényleges közjogi érvényt nem lehetett neki szerezni. A Përmeti-kabinet meghatározó alakja, Esat Toptani saját hatalmi álmai megvalósításán munkálkodott, majd miután puccskísérletét leleplezték, őt magát pedig száműzték, 1914. május 21-én hívei körében kitört a közép-albániai felkelés. Az elkövetkező hónapokban a fejedelem egyre reménytelenebb helyzetbe került a főváros köré ostromgyűrűt vonó, gyarapodó számú lázadókkal szemben, emellett a Dél-Albániában terjeszkedő északepiróták katonai tevékenysége is egyre hevesebbé vált. Az Albán Fejedelemség ügye az első világháború kitörésével háttérbe szorult a nemzetközi politika színpadán, és a korábban az ország önállóságát garantáló nagyhatalmak kormányai sem siettek Vilmos segítségére. A fejedelem végül 1914. szeptember 3-án elmenekült az országból, szeptember 6-án pedig a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság is feloszlott, ezzel az Albán Fejedelemség de facto megszűnt létezni. Maga Vilmos soha többé nem lépett albán földre, de formálisan nem mondott le a trónról, így de jure az Albán Köztársaság 1925. január 21-ei kikiáltásáig az ország uralkodója maradt. Harcolt az első világháborúban, majd leszerelése után először Waldenburgban, 1925-ben Romániában telepedett le. Ott halt meg 1945-ben, hatvankilenc éves korában.