![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fc/Codex_Vercellensis_-_Old_Latin_gospel_%2528John_ch._16%252C_v._23-30%2529_%2528The_S.S._Teacher%2527s_Edition-The_Holy_Bible_-_Plate_XXXII%2529.jpg/640px-Codex_Vercellensis_-_Old_Latin_gospel_%2528John_ch._16%252C_v._23-30%2529_%2528The_S.S._Teacher%2527s_Edition-The_Holy_Bible_-_Plate_XXXII%2529.jpg&w=640&q=50)
Vetus Latina
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Vetus Latina (latinul: régi latin, ti. fordítás) a Biblia Vulgata előtti latin fordításainak neve. Ezek története az újszövetségi iratok születésével párhuzamosan vette kezdetét, a 2. századtól kezdve helyi, egyházközségi használatra született a variánsok sokasága. Első biztos jelei Szent Ciprián munkáinak ószövetségi idézetei, később nagyobb számban fordulnak elő liturgikus szövegekben és az egyházatyák műveiben.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fc/Codex_Vercellensis_-_Old_Latin_gospel_%28John_ch._16%2C_v._23-30%29_%28The_S.S._Teacher%27s_Edition-The_Holy_Bible_-_Plate_XXXII%29.jpg/320px-Codex_Vercellensis_-_Old_Latin_gospel_%28John_ch._16%2C_v._23-30%29_%28The_S.S._Teacher%27s_Edition-The_Holy_Bible_-_Plate_XXXII%29.jpg)
Két típusa az afrikai Afra és az európai Itala. Az azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy egy vagy több fordításról, esetleg egy alapfordítás több változatáról van-e szó. Az Itala a 3-4. század környékén Itáliában készült változat; teljes, de ennek is több helyi variánsa alakult ki. Az Afra verzió már 200 körül létezett. Jellemzője, hogy szabadabban kezelte az eredeti szöveget, mint az Itala. Az egyházatyák idézetei tartották fenn a Vetus Latina-variánsok szövegeit (ez az úgynevezett „indirekt”, azaz nem szándékos hagyományozás). Ezen kívül a liturgia ősi énekelt tételei is őrzik. (Pl. a matutinumban az invitatorium zsoltárának, a 94. zsoltárnak a szövege ebben a fordításban használatos a mai napig)
A Vetus Latina-variánsok között sok nem teljes, egyes könyvek szövegét tartalmazza csak, vagy csak szakaszokét. Az Ószövetségi változatokhoz a Septuagintát és Órigenész Hexapláját használták többek között. Jeromos a Vulgata megalkotásakor a Vetus Latina-szöveghagyományt vette alapul, azt korrigálta és alkotta újra saját megoldásai alapján (így született például a Zsoltárok könyvének kétféle változata Jeromosnál). Néhány ószövetségi könyv (Makkabeusok első könyve, Makkabeusok második könyve, Báruk könyve, Jeremiás levele, Sirák fia könyve) főleg a Vetus Latina-anyagok beemelésével készült a Vulgatában. A római katolikus liturgiában használatos Psalterium Romanum szövege feltehetőleg a Vetus Latina zsoltárfordítását őrzi.
A bencés rend benediktbeuerni kolostorában külön a Vetus Latina hatalmas szöveghagyománya feldolgozásának szentelt intézet működik Vetus Latina Institut néven. 1949-től B. Fischer irányításával készítik elő kiadását.