Vay Béla

Báró vajai Vay Béla (Alsózsolca, 1830. szeptember 29. – Alsózsolca, 1910. augusztus 17.) politikus, Borsod vármegye főispánja, a főrendiház alelnöke, báró vajai Vay Lajos főispán fia, Vay Elemér főispán apja.^[2][3]

Vay Béla
Született	1830. szeptember 29. Alsózsolca
Elhunyt	1910. augusztus 17. (79 évesen) Alsózsolca
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Teleki Zsófia (1854. szeptember 27. – )[1]
Gyermekei	Vay Elemér
Szülei	Vay Lajos
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.) magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1872. április 15.) Borsod vármegye főispánja (1872 – 1894. október 30.) a magyar főrendiház tagja (1899. július 11. – 1910. augusztus 17.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vay Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A régi református vajai Vay család bárói ágának a sarja. Apja vajai báró Vay Lajos (1803–1888), Borsod vármegye többszörös főispánja, anyja gróf széki Teleki Erzsébet (1812–1881). Szülei egyetlen gyermekeként gondos neveltetésben részesült. A szülői kapcsolatok révén magántanulóként szülőhelyén, Alsózsolcán tanult, ott is érettségizett. Ezt követően Budapesten végezte jogi tanulmányait, szintén magánúton. Itt érte az 1848-as forradalom, melynek során beállt nemzetőrnek. A szabadságharc alatt többek között Mészáros Lázár seregében részt vett a szikszói ütközetben. A bukás után elkerülte a számonkérés, így európai utazásai révén tágíthatta látókörét.

Mivel apja Borsod megye főispánja volt (három ízben), Vay Lajos is politikai pályát választott. Először az 1861-es, majd az 1869-es választásokon lett a szirmabesenyői választókerületből országgyűlési képviselő. A következő, 1872-es választásokon már nem indult, mert 1872. május 15-én megbízatást kapott Borsod vármegye főispáni feladatainak ellátására. A beiktatási ceremónia június 17-én volt, melynek során „…tekintélyes küldöttség … díszmagyar öltözetben együttesen indult Alsó-Zsolcára, …[hogy] onnan a megye székházába ünnepélyesen bekísérjék”. A köszöntő beszédeket Lévay József főjegyző, valamint a város országgyűlési képviselője, Horváth Lajos mondta. Vay Béla 22 évig, 1894-ig állt a vármegye élén. Munkálkodása nem volt problémáktól mentes: Miskolc – Losonczi Farkas Károly és Soltész Nagy Kálmán polgármesterek vezetésével – ebben az időszakban indította el küzdelmét a város önállósága elnyeréséért, a diósgyőri koronauradalomtól való elszakadásért, tulajdonképpen a feudális függőségek felszámolásáért (Miskolc végül csak 1909-ben vált törvényhatósági jogú várossá).

Tudományos szintű numizmatikai témájú munkája Az én pénzeim című, 1902-ben a Franklin Társulat által kiadott könyv, amelyben 2334 darabból álló és 11 057 korona értékű gyűjteménye leírását tette közzé.

Vay Béla családjához fűződik Lillafüred elnevezésének a története. Erzsébet lányának – miként a Vay családban minden Erzsébetnek – Lilla volt a beceneve. A névadás Vay Elemérnek, Lilla fivérének, a Borsodi Bükk Egylet akkori elnökének javaslatára született 1881–1882 körül. Az apropó az volt, hogy Lilla kezét ebben az időben kérte meg gróf Pejácsevich Tivadar (1855–1928) horvát bán. A távolra került Lilla állítólag részt vett a Palotaszálló átadási ünnepségén – inkognitóban.

Házassága és leszármazottjai

1854-ben megnősült, felesége Teleki Zsófia grófnő lett. A házasságból három lány- és egy fiúgyermek (Elemér) született:

• báró Vay Elemér (1855–1931), Borsod vármegye főispánja.
• báró Vay Erzsébet (1860—1941), császári és királyi palotahölgy. Férje, dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar (1855–1928), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás.
• báró Vay Anna (1856—1934). Férje, gróf hallerkeöi Haller János (1852—1928), Máramaros vármegye főispánja.
• báró Vay Mária (1858—1936). Férje, pelsőczi Hámos Aladár (1852-1916).

Jegyzetek

1. Magyar főnemességi adattár. (Hozzáférés: 2023. április 20.)
2. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Vay Béla
3. familysearch.org -Református keresztelők - Alsózsolcza, Borsod, Hungary - Vay Béla báró

Források

• Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban
• Életrajza^{[halott link]} az 1905-1910-es országgyűlés almanachjában
• Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. Kulturális Menedzser Iroda, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1997. 19–22. old. ISSN 1416-06-17
• F. Tóth Géza: Lillafüred elnevezésének hiteles története. In: Bekes Dezső szerk.: Miskolci kalendárium 2007. Miskolci Kommunikációs Kht., Miskolc, 2006. 71–72. old. ISSN 1787-3754
• epa.oszk.hu – Báró Vay Béla: Az én pénzeim (Erdélyi Múzeum, 1903. 20. évf. 3. sz.)

• Miskolc-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap