Vaszilij Mihajlovics Blohin
szovjet katona / From Wikipedia, the free encyclopedia
Vaszilij Mihajlovics Blohin (orosz nyelven: Васи́лий Миха́йлович Блохи́н; Szuzdal, 1895. január 7. – Moszkva, 1955. február 3.) szovjet vezérőrnagy, aki a sztálinista NKVD főhóhéra volt Genrih Grigorjevics Jagoda, Nyikolaj Ivanovics Jezsov, illetve Lavrentyij Pavlovics Berija irányítása alatt.
Vaszilij Blohin | |
A Szovjetunió | |
Született | Szuzdal, Orosz Birodalom |
Elhunyt | 1955. február 3. (60 évesen)[1][2] Moszkva, Szovjetunió |
Sírhely | Új Donszkoj temető |
Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja |
Foglalkozás | |
Iskolái | Moscow Architectural Institute |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Blohin témájú médiaállományokat. |
Sztálin maga választotta ki 1926-ban, hogy irányítsa az általa belső ellenségnek vélt személyek kivégzését. Igazán hírhedtté a Szovjetunióban 1936 és 1940 között lezajlott nagy tisztogatás, illetve a második világháború alatt véghezvitt kivégzései kapcsán vált.[3] Egymaga végzett ki több tízezer foglyot. Ebbe tartozott az a 7000 lengyel hadifogoly, akiket a katyńi vérengzés során öltek meg 1940. tavaszán.[3][4]
Mint a világon legtöbb embert egymaga kivégző, hivatalosan is elismert hóhér a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.[3][5]
A Sztálin halálát követő desztalinizáció jegyében ő is kegyvesztetté vált. Kényszernyugállományba helyezték és 1955-ben Moszkvában, hivatalos állásfoglalás szerint öngyilkos lett.