magyar irodalomtörténész, könyvtáros From Wikipedia, the free encyclopedia
Varjas Béla (Esztergom, 1911. január 11. – Budapest, 1985. április 5.) irodalomtörténész, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár vezetője 1948 és 1957 között.
Varjas Béla | |
Született | 1911. január 11. Esztergom |
Elhunyt | 1985. április 5. (74 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar[1] |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | irodalomtörténész, könyvtáros |
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934) |
Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója | |
Hivatali idő 1948 – 1957 | |
Előd | Tolnai Gábor |
Utód | Jóború Magda |
A Wikimédia Commons tartalmaz Varjas Béla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán végezte. Eötvös-kollégistaként Gombocz Zoltán és Horváth János tanítványa volt. 1934-ben szerzett diplomát.
1934-ben a Révai Kiadó helyettes lektoraként, az 1934–1935-ös tanévben a Kölcsey Ferenc Gimnázium kisegítő tanáraként dolgozott. 1935 és 1941 között az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt. 1940-től Horváth János felkérésére proszemináriumot tartott a budapesti egyetemen. 1941-től 1945-ig a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban a bölcsészettudományi kar előadójaként működött. 1945–1946-ban, majd 1955 és 1957 között a Magyar Könyvszemle szerkesztője volt. 1946-ban habilitált, ettől az évtől magántanárként 16. századi magyar irodalmat oktatott Budapesten. (1949 és 1953 között az újonnan létrehozott könyvtártudományi tanszéken is tanított.) 1945-ben a Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársává, 1948-ban főigazgató-helyettesévé, 1949-ben főigazgatójává nevezték ki. 1957-ig szolgált ezen a poszton. Távozása után 1981-es nyugdíjba vonulásáig az Irodalomtörténeti Intézetben tevékenykedett. Megalakulásától, 1969-től részt vett a reneszánsz és a barokk irodalmát kutató csoport munkájában. 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságának alapító tagja volt.
A magyar könyvkiadás kezdeteit és a 16. századi magyar irodalom történetét, elsődlegesen Balassi Bálint munkásságát kutatta. Nevéhez fűződik a legrégibb fennmaradt Balassi-kiadás felfedezése, a Balassa-kódex, a 17. századi szombatos énekek és Lencsés György orvosi könyvének, Ars Medica megjelentetése. 1959-től szervezte és irányította a régi magyar nyomtatványok hasonmás kiadását a Bibliotheca Hungarica Antiqua című sorozatban. Foglalkozott Sylvester János, Heltai Gáspár és Komlós András kiadványaival és a krakkói magyar nyomtatványokkal. Közreműködött A magyar irodalom története című hatkötetes kézikönyv-sorozat első két kötetének szerkesztésében és az első megírásában, valamint a Régi Magyar Költők Tára 16. századi folyamának újraindításában. A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei című összegzésében a 16. századi magyar irodalom és társadalom összefüggéseit vizsgálta. Felesége, V. Nyilassy Vilma és Kiss József társaságában közzétette Petőfi Sándor összes műveinek kritikai kiadását.
A második világháború után részt vett a magyar könyvtárügy újjászervezésében. 1947-ben tervezetet tett közzé a könyvtártan egyetemi oktatásáról. 1949-ben az ő vezetésével indult meg a könyvtárosképzés a budapesti egyetemen. Igazgatói időszaka alatt vette át a Széchényi Könyvtár a megszűnt Országos Könyvtári Központ feladatait, valamint a gyöngyösi, keszthelyi és zirci műemlékkönyvtárak felügyeletét. Jelentős szerepet játszott a Magyar Könyvszemle 1955-ös újraindulásában. Ugyanebben az évben tanulmányt publikált a könyvtártudomány elvi alapjáról és rendszeréről.
1955-ben Munka Érdemrenddel, 1981-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.