![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b4/Uracil.svg/langhu-640px-Uracil.svg.png&w=640&q=50)
Uracil
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az uracil szilárd, kristályos vegyület, egyike az RNS-ben előforduló négy nukleobázisnak. A természetben is előforduló, gyakori pirimidinszármazék.[2] Az RNS-ben az uracil két hidrogénkötéssel az adeninhez kapcsolódik, ezzel bázispárt képezve. A DNS-ben az uracil helyett timin szerepel. Az uracilon kívül az RNS másik három nukleobázisa az adenin, a guanin és a citozin, melyeket rendre A, G és C betűvel jelölnek, míg az uracil jele U.
Uracil | |||
![]() | |||
IUPAC-név | pirimidin-2,4(1H,3H)-dion | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 66-22-8 | ||
ChemSpider | 1141 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C4H4N2O2 | ||
Moláris tömeg | 112,09 g/mol | ||
Olvadáspont | 339[1] °C | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Alberto Ascolinak sikerült először uracilt előállítani 1900-ban, élesztőgomba nukleinsavának hidrolízisével.[3]
A Murchison meteorit szerves vegyületeinek 12C/13C izotóparánya alapján lehetséges, hogy nem csak földi körülmények között képződhetnek uracil, xantin és hasonló molekulák.[4][5]
2012-ben a Szaturnusz rendszerben keringő Cassini űrszonda adatainak elemzése alapján a Titán felszíni összetétele is tartalmazhat uracilt.[6]