mitologikus madár From Wikipedia, the free encyclopedia
A turul a magyar eredetmondák legendás madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye.
(magyarul) „Etele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár volt ábrázolva, melyet magyarul turulnak hívnak
” |
(latin) „Banerium quoque regis Ethelae, quod proprio scuto gestare consueverat, similitudinem avis habebat, quae hungarice turul dicitur, in capite cum corona[1]” |
A szó török eredetű (a csagatáj toğrul vagy tuğrul vadászsólymot jelent), a törökben tarağay,[2] több török nyelvben kis termetű madarak neve turğay.[3] A törökben is megvolt tuğrul alakban, amit egyrészt török személynevek bizonyítanak (mint például Ertuğrul), másrészt a csuvasban ma is turul kajăk, azaz szó szerint turul madár alakú a fogalom. Az ősi magyar nyelv három szót ismert a sólymok különböző fajtáira: a kerecsen, a zongor (ebből származtatható a Csongor név is) és a turul szavakat; az ősi, a használatból kiveszett túrul szót 19. század eleji költőink hozták újra használatba turul alakban.[4]
A szó eredete a tur- tőre (mint türk, török), és az -ul képzőre vezethető vissza (amely megjelenik a karvaly, ölyv, torontál, sólyom, kánya szavakban is). A magyar etnogenezisről árulkodik a török népekre jellemző totemállat megjelenése, és rendkívül fontos mitológiai szerepe. Szergej Anatoljevics Sztarosztyin a *tarakaj szóalakot rekonstruálta prototörök „sólyom” jelentésűként. Emellett jelentős szempont lehet a csuvas ételĕk (kerecsensólyom) szóalak is, mivel az valószínűleg rokonságban áll a csuvas atte (apa) szóval.
Vámbéry Ármin létező török szóra vezeti vissza a turul kifejezés eredetét: „A szó eredeti alakja tograul, tugraul 'a szétdaraboló, szétmarcangoló' < togra-, tugra- 'szétdarabolni, szétmarcangolni'; vö. oszm. Ertogrul (tulajdonnév) 'az embert-tépő'.”[5]
Sudár Balázs szerint a toğrul a togramak „felaprítani” ige származéka lehet. Ez igének a különféle alakjai szinte minden török nyelvben kimutathatóak, és már a korai szótárakban is föllelhetőek.[6][7]
Egyes elképzelések szerint a mondai turul a következő valós vagy vélt, élő- vagy mondabeli lényekkel azonosítható:
Teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a turul valójában sas vagy sólyom; a mítoszok értelmezése alapján egyesek szerint sasról van szó; a nyelvi bizonyítékok a sólyom jelentés mellett szólnak. A solymászat belső-ázsiai eredetű, és a sztyeppei népek egyik vadászati módja volt. Hét régi vadászmadár nevünk, a sólyom, ölyv, turul, torontál, bese, zongor és karvaly török eredetű, ezek mellett a kerecsen és karvaly név tövében is felfedezhető az ótörök kir szó, amely azt jelenti, „gyors”. A nyelvi megfontolásokon túl – mivel jelentésváltozás gyakran előfordul – szükséges további alátámasztás is a sólyommal azonosításra. Erre ad lehetőséget a turulábrázolásokon feltűnő fattyúszárny, amely a szóba jöhető ragadozó madarak közül egyedül néhány sólyomféléknél figyelhető meg. Ilyen a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának képe, amelyen a fattyúszárny tökéletesen látható.
A nagyszentmiklósi kincs égberagadási jelenete aligha a turult ábrázolja. Vámbéry Ármin szerint a török ak-kaćir (fehér főnix) „azon mesés madár elnevezése, mely 1000 évig él el és a halhatatlanságra törekvőket a felső régiókba viszi.”[8]
A turul alakja érdekes, visszatérő jelenség a mai napig fellelhető eurázsiai sámánizmusban. A különféle madarak (búvárréce, sas) a sámán (nálunk táltos) repülésével állnak kapcsolatban, kifejezik az utazását a különféle világok között. Az eurázsiai sámánok hite szerint az első sámánasszony egy sastól szülte világra az első sámán férfit. E monda hasonlóságot mutat Emese álma című mondánkkal. A sámánhit maradékát őrző eurázsiai népek gyakran állítanak a mai napig madaras oszlopokat, melyek a világfát szimbolizálják. Koreában ezek az oszlopok védik a falvakat. Az altaji törököknél ezeket a sasos oszlopokat turunak nevezik. E szavak értékelésénél persze figyelembe kell venni, hogy a X. századi magyarságra nem volt jellemző a totemizmus.[9]
Szentmártoni Szabó Géza, László Gyula nyomán[10] a turult a griffel azonosítja. „A magyar történelem nagy lépése, a honfoglalás, egy értelmezett álomkép hatására kezdődik el. Ebben a történetben tehát, bár haloványan, de benne rejlik az erotikus motívum. Az eddigi névfejtések, a férj nevét tévesen értelmezve, nem vették észre, hogy a kiejtést rosszul tükröző írásmód mögött a pusztai népek képzeteihez illeszkedő állat megjelölése rejlik. Eleud helyes olvasata nem az Előd, hanem az Ölűd, azaz Ölyűd, vagyis a ma is használt ölyv, nyílt végű, ölyű szóalakja bújik meg a névben. Az Enodbili (Ünődbéli) név pedig a szarvastehén értelmű ünő szót rejti magában. A szarvasünő hátára telepedő (párosulni akaró) ragadozó madár vagy mesés griffmadár gyakori ábrázolás volt a szkítáknál és a többi pusztai népnél is.”[11] Ennek erősítéséül azzal érvel, hogy Werbőczy István címerében szintén egy szarvas hátára kapaszkodó griff látható, és hasonlóképpen griff-formájú madár van a nagyszentmiklósi kincs néhány darabján is. Mivel Székely István világkrónikájában (XVI. sz.) az „austuris” szót sólyomnak fordította, számára világos, hogy a madár eredeti elnevezését addigra elfelejtették. Megemlíti még, hogy egyedül Kézai Simon szól a madár magyar „turul” nevéről. Összefoglalása: „Véleményem szerint a török eredetű turul név a griffmadár megnevezése volt a régi magyaroknál.”[12][13]
A keleti népeknél a vadászmadarak hagyományosan nagy népszerűségnek örvendettek. Ennek folytán számos, korabeli szemmel szakkönyv foglalkozott leírásukkal. A régi arab, szeldzsuk, oszmán, perzsa és egyéb solymászati szakkönyvekben számos említés történik a turulról (togrul alakban).[14]
A legrégebbi és legrészletesebb solymászkönyv szerint a turul egy nagy méretű, robusztus fekete madár, rendkívül sikeres ragadozó, sorra ejti el áldozatait, anélkül hogy megenné őket. Valamint a királyok, hercegek madara, ritka madár, a legértékesebb vadászmadarak egyike.[15][16]
A steppei oguz törzsszövetségnél a madarak mint törzsi/nemzetségi jelképek fontos szerepet tölthettek be, melyek a törzsek egymáshoz való rangját jelezték. Az oguzok mind a 24 első nemzetségének (törzsének) volt egy vadászmadara. Figyelemre méltó azonban, hogy turul egyik törzshöz sincsen hozzárendelve, noha az oguzok jól ismerték a turult. Ami arra utalhat, hogy egyik törzs sem érdemelte ki a turult jelképül megkapni. Ennek fényében érdekes, hogy az Árpádok címerén ott szerepel a turul.[17]
A törzsi jelképként ill. címerállatként szereplő vadászmadarat a törzsszövetség vezetője adhatta az adott törzsnek, rangjel gyanánt, mutatni a törzsek/nemzetségek rangsorában elfoglalt helyét.[18]
Sudár Balázs szerint a honfoglaló magyaroknál is volt az oguzokéhoz hasonló kiterjedt vadászmadár-jelképrendszer, ezt a magyar nemesi családok címereiben a vadászmadarak sokasága (Aba, Ákos, Miskolc, Osl), valamint a családnevek (Ákos, Kartal, Turul), és a rengeteg török eredetű vadászmadár-név (karvaly, torontál, ölyv, keselyű, uhu, zongor, bese, esetleg sólyom) mutatja.[19]
Az ősmagyar vallás legendái kétszer is említik a turult.
Anonymusnál olvashatjuk:
Az eredeti latin szövegben nem héja-forma madár, hanem sólyom[20] (astur) szerepel; a későbbi értelmezések a madarat a turullal azonosították.
A Képes krónika szövegében a középső rész így hangzik:
A régebbi értelmezések rendre amellett törtek lándzsát hogy a Turul 'teherbe ejti' az ősanyát, már amennyire ez lehetséges. Ezt samanisztikus-animisztikus alapon vélték elfogadhatónak, noha a magyar ősvallás ennél magasabb fokon állt.[21] Az újabb kutatások (Demény István Pál,[22] Dümmerth Dezső,[23] Szabados György) ezzel szemben a Turul őrző lény szerepére mutatnak rá, mely nem teherbe ejt, hanem a már várandós asszonynak jelenik meg.[24] A keleti mondavilágban egyébként az ilyen madarat Szimurgnak hívják és jellemző feladata a (később nagy sorsra hivatott) kisded őrzése, bajoktól óvása. Ezáltal az eddigi kettő külön(nek tartott) magyar eredetmonda (Attilától való leszármazás, Turul-monda), egyesül, egymást kiegészítő szöveggé válik: az első magyar uralkodóház saját hiteles öröksége.[25]
Ez értelmezést a latin szöveg Geréb László általi fordítása is alátámasztja: „álmában keselyűforma madár jelent meg,amikor terhes állapotban volt.”[26][27] Ez a fordítás a helyes; szó sincs madár általi nemzésről.
A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni őket. Az emberek megkísérelték megtámadni a sasokat, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul, és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért elhatározták a magyarok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett és követte a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt a turul, és a magyarok újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak.
Ennek a mondának a valóságos alapja az lehet, hogy a magyarok valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom fészkel.
A kora középkorban a hunok, avarok és magyarok kedvelt díszítőmotívuma a turul, erről több régészeti lelet tanúskodik.[28] A turulmadár 2001 óta[29] az Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) jelképében is szerepel. A hétköznapokban a leggyakrabban a jelenleg forgalomban lévő ötven forintos érmén lehet találkozni turulos (kerecsensólymot ábrázoló) domborművel.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.