From Wikipedia, the free encyclopedia
Étienne Joseph Théophile Thoré (más néven Théophile Thoré-Bürger, La Flèche, Franciaország 1807. június 23. – Párizs, Franciaország 1869. április 30.) francia műkritikus, művészettörténész. Ő fedezte fel újra Jan Vermeer van Delft művészetét.
| Théophile Thoré-Bürger | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1807. június 23. La Flèche, Franciaország |
| Elhunyt | 1869. április 30. (61 évesen) Párizs, Franciaország |
| Sírhely | Père-Lachaise temető |
| Nemzetiség | francia |
| Pályafutása | |
| Írói álneve | William Bürger Thoré-Bürger Bürger-Thoré |
| Jellemző műfaj(ok) | kriticizmus |
| Első műve | 1836 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Théophile Thoré-Bürger témájú médiaállományokat. | |
Kritikákat az 1830-as években kezdett írni, a júliusi forradalom utáni időszakban (1830–1848). Az 1840-es években művészeti kritikái esztétikai és politikai területekre is nagymértékben kiterjedtek. Magasztalta Eugène Delacroix, Théodore Rousseau és a barbizoni iskola más tagjainak munkáit, korholta az olyan konzervatív festőket, mint Jean Auguste Dominique Ingres, vagy az olyan sokkal ismertebb festőket, mint Paul Delaroche vagy Horace Vernet. 1842-ben ő és Paul Lacroix (1806–1884) egy magánügynökséget hoztak létre, hogy képeket áruljanak és támogassák az Allaince des Arts-ot. Egy újságot is kiadtak. 1844 és 1848 között Thoré volt a Le Constitutionell című lap kritikusa. Az 1848-as forradalom radikális támogatása miatt 1849-ben menekülnie kellett. 1859-ben tért vissza, folytatta az írást a Második Császárság idején (1851–1870) is. 1855-ben a holland hangzású Willem Bürger álnevet kezdte használni, írásait az észak-európai művészetre összpontosította. Irattári kutatásai révén újra felfedezte Jan Vermeer van Delft és más 17. századi holland festők (mint például Frans Hals) művészetét.[1]
Kritikái gúnyolták a francia barokk festészetet, mint olyat, amit nagyban átjárt az olasz hatás. Dicsőítette a 17. századi holland művészet naturalizmusát. Továbbra is sajnálta az Akadémia és a Második Császárság sötét történelmi festészetét, különösen Jean-Léon Gérôme és Alexandre Cabanel műveit. Ezzel szemben kedvelte a realista Gustave Courbet-t (az egyik kedvence volt), Jean-François Millet-t, valamint az impresszionista Édouard Manet, Claude Monet és Auguste Renoir művészetét.[1]
Az 1860-as évek elején elkezdte vásárolni Vermeer festményeit. A Virginál mellett álló hölgy című képet 1864 körül szerezte meg, a Leány gyöngy fülbevalóval című képet Henry Grevedontól vette meg 1866 júniusában. A Hölgy virginálnál című képet több mint 2000 frankért vette meg 1867-ben. Gyűjteménye eladásával Vermeer képei a nagyközönség elé kerültek.[1]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
