A színterek a színek ábrázolására használható virtuális térbeli koordináta-rendszer, ahol az egyes színek tulajdonságait azok koordinátái fejezik ki. Színességi koordinátákból épül fel a CIE XYZ színtér. Valamennyi további színtér különbözik ettől; koordinátái általában: egy színezeti, egy világossági és egy színtelítettségi jellemző.
A színtérben az ábrázolható színek valamilyen rend szerint kerülnek elhelyezésre (például az alapján, hogy a színtér alapszíneinek milyen arányú keverésével állíthatók elő), és a pozíciójukat meghatározó koordinátákkal kerülnek azonosításra (például az RGB színtérben a (255,0,128) koordinátán a maximális vörös, nulla zöld, és a maximális felének megfelelő kék komponensek összeadásából keletkező szín található).
Az Otto Runge-féle színtér gömb alakú. Hasonló a színtér ábrázolása Johannes Itten színrendszerében is. Wilhelm Ostwald színtere kettős kúp alakú. A kúp alsó hegye a fekete, a felső csúcsa a fehér; középen valamennyi színezetnél azonos átmérőjű körvonallá nyúlik.[1] Kettős kúp formában ábrázolja a színteret Kirschman (1896), Arthur Pope (1922), Denman Ross. Philippe Colantoni színtere téglatest alakú. Kuepper színelméletében sa színtér formája rombohedrális.[2] Alfred Hickethier (1952)[3] kocka alakú színteret képezett[4] (ugyanitt több ábra is látható Arisztotelésztől Plátón, Aron Foriuson keresztül Tobias Mayer, Moses Harris, Johann Heinrich Lambert, Adolf Eugen Fick,[5] Michel Eugène Chevreul, Wilhelm von Bezold, Aemilius Mülleren át Michel Albert-Vanel-ig.)[6]
Klasszikus, de jelenleg is használatos a Munsell, ez szabálytalan alakú, és az NCS (Natural Colour System), ez gömb formájú.
A CIE[7] a nemzetközi szín-szabvány. A CIE alapján bármely látható szín azonosítható. Az először megfogalmazott CIE 1931 RGB-t nem szokás térben ábrázolni, az XYZ-t viszont már igen.[8] A CIELUV térbeli ábrázolása nem fordul elő; a CIELAB nagyon ritkán. A CIELAB térbeli formája szabálytalan.
Az emberi szem háromféle színérzékelő receptort tartalmaz, ezekből származtattak 3 függvényt, az ún. 'tristimulus' függvényeket (X,Y,Z). Mivel a három összetevő ábrázolása három dimenziót igényelne, ezért szétválasztották a színességet és a világosságot (vagy fényességet). Ebből Y definíció szerint a világosság, így a színesség két számmal kifejezhető: "x" és "y".
Az így kapott színtér a CIE xyY.
*Más szín szabványok:
- DIN (Manfred Richter)[9] az első világháborútól az ötvenes évekig volt szabványos.[10] Később átadta a helyét a RAL színrendszernek.
- RAL : Németországban a gépipar és az építészet igénye volt, hogy a színeket kölcsönösen beazonosíthatóan tudják előállítani. 1925-ben létrehozták a RAL-Colorsystem mintasort, amit később bővítettek, és 1955-ben szabványosítottak. A RAL színkártyákat Magyarországon is elterjedten használják a színek azonosítására.
- COLOROID MSz 7300[11] színtér szabálytalan henger formájú.
- Pantone : Hasonló igények alapján, főként a nyomdaiparban és formatervezésben 1963-ban létrehozták a Pantone színskálát. Térbeli ábrázolása nem fordul elő.
- Egyéb színrendszerek: HKS; Trumatch; ezeket sem szokás a térben ábrázolni.
Az építőanyag és festékgyártók jelentős hányada saját színsorozatok alapján azonosítja termékei színét.
- A televíziós technikában az RGB komponenseket veszi fel a kamera, ebből egy olyan világossági értéket (jele Y, neve luma) képeznek, amely kompatibilis a fekete–fehér televízió világossági értékével. Ezek után képezik az R-Y és a B-Y színkomponenseket. Így az analóg televízió egy világossági és két színességi (chroma) jelet továbbít (ez három merőleges térbeli vektor).
- A képfeldolgozás technikájában a HSL, a HSV és még további színterek 1970 után
- Számítástechnikában: RGB és változatai (sRGB, AdobeRGB). A digitális fényképezőgépek legtöbbje az sRGB (standard RGB) rendszert használja. Az ADOBE virtuális alapszíningerek segítségével kiterjesztett színteret (wide gamut) használ.[12]
- Az RGB additív színkeverési eljárás, amely azzal definiálja a színt, hogy a 3 alapszínű fényből mennyit kell összekeverni a kívánt szín eléréséhez.
- Nyomdatechnikában: CMYK. A három- és négyszínnyomás technikája Jacob Christoph le Blon rézmetsző mestertől származik (1667–1741)[13][14] Blon eredeti alapszínei az RYBK (vörös, sárga, bíbor, és a kulcsszín: a fekete) voltak. Abban az időben nem volt még elegendően tiszta az additív és a szubtraktív színkeverés közti különbség (a könyvnyomtatás vonatkozásában).
- Négy alapszínnel dolgozó szubtraktív színkeverési technika.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
