Szolnoki vár
Szolnok mára elpusztult vára From Wikipedia, the free encyclopedia
Szolnok mára elpusztult vára From Wikipedia, the free encyclopedia
Szolnok az Alföld közepén található, fontos vízi és szárazföldi csomópontok kereszteződésénél alakult ki a 10-11. században. A vízi szállítás, a sóút felügyelése, a tiszai fakereskedelem, valamint Buda és Erdély között létesült hadi utak, valamint a főváros közelsége (100 km) miatt a török hódítás korában, az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, a Tanácsköztársaság idején, a második világháborúban és 1956-ban megmutatkozott a hely jelentősége. Nem véletlen, hogy ma is jelentős katonai támaszpont található itt. Hasonló okok miatt fejlesztették fel 1551–52-ben is az addig csak palánkvárként létező várat. Feladata a török hadak feltartóztatása és az akkori ország gerincének, a Felvidéknek védelme lett volna. A szolnoki vár ma már gyakorlatilag nem látható, nyomai sem maradtak, hacsak nem a mai Zagyva-ág, ami a Tiszába torkollik. Már az Árpád-korban is állt földvár a Tisza és a Zagyva torkolatánál, a tulajdonképpeni palánkvár kiépítésére azonban csak 1551-ben került sor. A törökök, majd a 17. században császári várkapitányok még bővíttették a várat, azonban a Rákóczi-szabadságharc után végképp az enyészet jutott osztályrészéül. Köveit építkezésekre hordták szét.
Szolnoki vár | |
A szolnoki vár egy 1617-es rézmetszeten | |
Ország | Magyarország |
Mai település | Szolnok |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 10′ 26″, k. h. 20° 12′ 16″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szolnoki vár témájú médiaállományokat. |
Szolnoknak a végvárrendszerben betöltött fontos szerepét a térképre tekintve érthetjük meg. A törökök számára, Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után, mindössze Szolnok és Eger vára maradt mint jelentős akadály a királyi Magyarországgal szemben. Magyar, erdélyi, bécsi hírszerzők jelentették 1552 júniusa óta, hogy a törökök Temesvár eleste után előbb Szolnok, majd Eger ostromára indulnak. Az említett két vár elfoglalása erős érdekében állt a budai basának, Alinak. Miután a legjelentősebb síksági erődök elestek, I. Szulejmán szultán utasította Ahmedet, Alit és Mohamedet, hogy hadaikat a két végvár ellen vezényeljék.
A régi szolnoki földvár helyén I. Ferdinánd utasítására 1550-51-ben, a török veszély miatt, Szolnokot városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), várát megerősítették, élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. Az építés főszervezője Nicolaus Salm generális volt, a munkaerőt helyi és odavezényelt hadinépek, valamint nagyszámú jobbágy adták. Bár használtak követ is, az 1552-es vár szerkezetét a korabeli dokumentumok szerint a Modus Hungaricus erődépítési stílus határozta meg. Ennek lényege, hogy a talajba 1-2 méter mélyre levert gerendákból kettős palánkfal épült. Az egyes csölöpöket ácsolással vagy vesszőfonattal összerögzítették, ezután a két fal közét földdel és agyaggal rétegekben töltötték fel, majd azt alaposan ledöngölve rendkívül kemény és tartós szerkezetet kaptak. A szerkezetet kívülről fonattal és agyagtapasztással burkolták a tűzállóság fokozására, egyben a kezdetleges ágyúk ellen is nyújtott némi védelmet. Mivel a korabeli lövegek pontossága és tűzgyorsasága kicsi volt e falak a 16. század derekán megfelelő védelmet nyújtottak.[1][2]
. A rézkarcokon látható, hogy a szabálytalan négyszög alaprajzú, sarkain egy-egy ágyúrondellával biztosított végvárt kiterjedt várárok vette körül. A vár fülesbástyákkal való kiegészítése csak magát a tényleges várat érintette és csak a török kiűzése során kerülhetett sor e toldásra, ahogy az a különböző korok metszetein egységesen jól nyomon követhető.
Nyáry parancsnoksága alá 1400 főnyi spanyol, német, cseh és kis számú magyar katona tartozott. A vár 24 ágyúval, 3000 puskával, 800 mázsa lőporral és nagy mennyiségű élelmiszerrel volt felszerelve. A munkálatokat 1552 nyarán megkezdték, és nagy sietséggel haladtak. Megásták a Zagyva mai torkolati szakaszát, ami tehát nem az eredeti medre a Zagyvának. Az eredeti mederrész mára feltöltődött és mindössze egy kisebb tó maradt belőle a mai MÁV-kórház előtt. Ma úgy ismert, mint az egykori várárok maradványa.
1552. szeptember 2-án Ahmed Ali basa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. Először a német zsoldosok foglalkoztak a szökés gondolatával, mégis, a magyar naszádosok szöktek meg legelőször. Szeptember 3-án, éjjel, a magyar és spanyol lovasok átúsztattak a Tiszán, majd a naszádosok visszatértek a gyalogosokért. 1552. szeptember 4-én éjszaka a zsoldosok elmenekültek, sorsára hagyva a várat. A várkaput reggelre nyitva hagyták, Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek.
Mekcsey a következőket írta húgának négy nappal a török előhadnak Egerbe érkezése előtt:
Ahmed és Mohamed mintegy 2000 fős helyőrséget hagyott Szolnok várában, mielőtt Eger ellen indultak.
A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.
A törökök 1553-ban létrehozták a szolnoki szandzsákot és jelentős építkezésekbe fognak. 1562-ben itt épült fel az ország első állandó Tisza-hídja. A szolnoki török kori híd maradványai napvilágra kerültek a Tisza 2003-as augusztusi alacsony vízállásakor.
Tartózkodásuk alatt a törökök minaretet, dzsámit és fürdőt is építettek, amelyek a későbbi harcok folyamán és nagyrészt szándékos pusztítások miatt teljesen megsemmisültek. Ennek ellenére a minaret alapjai megmaradtak, s ma egy díszkút hirdeti egykori helyét. Szolnokon másolták az egyetlen Magyarországon készült török kódexet, amely Szulejmán hadjáratát írja le Magyarországon. A hódoltság korából török és magyar kerámiák maradtak ránk.
1685-ben felszabadult a város és a vár a török hódoltság alól Claude Florimond de Mercy és Sigbert Heister tábornokok vezérletével, ami egyben nagy károkat is okozott. Antonio Caraffa fővezér a várat stratégiai fontossága miatt kijavíttatta. A bécsi Hadilevéltárból előkerült pontos terepfelmérési rajz szerint 1778-ban a szolnoki vár egykori rondellái helyén már sokszögű bástyák álltak. Valószínűleg ekkor egészítették ki kővel jelentősebb mértékben a várat, s nem 1552-ben. A felmérési rajzon látszik, hogyan csatolták az egykori rondellák helyére a sokszögű bástyákat. Az is említésre méltó, hogy ekkorra már elpusztult a török kori híd, ezért a megváltozott, megmagasított vár helyett a városba vezették a hidat, így az átkerült a Zagyva jobb partjáról annak bal partjára. Lényegében ez képezte a későbbi hidak alapját. Ebben az időszakban a város körüli, fagerendákkal megerősített rondellák és a városfal már nagy mértékben lepusztult, a várost egykor védeni hivatott várárok feltöltődött és csak a Tisza magasabb vízállásai esetén töltötte be szerepét. Az, hogy az eredeti városfalat megtartották, azt a szolnokiak nagyon is megérthetik, ha az utóbbi négy évtized nagy árvizeire gondolnak. Az egykori várost körülvevő várárok emlékét a „Tófenék utca” elnevezés ma is őrzi, ami a várárok északnyugati részén található.
1697-ben Thököly Imre a várat felgyújtatta. A Rákóczi-szabadságharc eseményei 1697-ben, 1703-ban és 1706-ban elérték Szolnokot és a város újra a földdel vált egyenlővé. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc vezére, Deák Ferenc felgyújtatta a várat, hogy ne vegyék hasznát a császáriak, mire Jean Rabutin császári hadvezér a romladozó vár köveit széthordatta. 1710-ben a Rákóczihoz hű csapatok a várat újra hatalmukba kerítették, de Jacob Joseph Cusani lovassági tábornok csapatai elől október 10-én ismét kiürítették. A Rákóczi-szabadságharc után a várat végleg tönkretették, maradványait széthordták.
A vár tervszerű lebontása 1799–1811 között ment végbe.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.