Szokásjog
általánosan elfogadott íratlan társadalmi viselkedési minta, amelyet a szereplők jognak tekintenek / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szokásjog (más néven jogszokás vagy nem hivatalos jog) a legősibb jogforrás, egy adott társadalmi környezetben elfogadott és követett viselkedési minta. A szokásokban megnyilvánuló magatartási minta az állami elismerés és kikényszeríthetőség által válik joggá. A szokásjognak a törvényeket pótló, kiegészítő illetve azokat rontó szerepe is lehet.[1][2][3]
Feltételei:
- a társadami szereplők egy bizonyos joggyakorlatot betartanak és
- azt jognak tekintik (opinio juris).
A legtöbb szokásjog olyan közösségi normákat foglal magába, amelyeket egy adott területen régóta bevett szokások alapoznak meg. A kifejezés azonban a nemzetközi jog olyan területeire is vonatkozhat, ahol bizonyos normákat közel egyetemesen elfogadnak, mint a törvényes rend alapjait – például a kalózkodás vagy a rabszolgaság elleni törvények (lásd hostis humani generis). Sok esetben, bár nem mindig, a szokásjogot támogató bírósági határozatok és az idővel kialakult ítélkezési gyakorlat további súlyt ad a jogként való elismerésüknek, valamint az ilyen jognak az érintett bíróságok általi értelmezésében bekövetkezett fejlődési pályát (ha van ilyen) is mutatja.