Hajdu Gyula, 1904-ig Hirsfeld Gyula[1] (helyenként Hajdú) (Somogyszil, 1886. május 8.[2] – Budapest, 1973. augusztus 21.)[3] nemzetközi jogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora (1957), állami díjas (1970).
| Hajdu Gyula | |
| Született | Hirsfeld Gyula 1886. május 8. Somogyszil |
| Elhunyt | 1973. augusztus 21. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Doktor Klára Lídia (h. 1937–1973) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1953. március 8.) |
| Kitüntetései | a Magyar Népköztársaság Állami Díja (1970) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hirsfeld[4] Salamon kereskedő és Altstädter Hermina fia. Jogi tanulmányait a pécsi Püspöki Joglíceumban kezdte. Már egyetemistaként cikkeket írt a Pécsi Naplóba. 1906-ban a Munkás című lapban közölt vezércikkeket. Ugyancsak 1906-ban választották a Szabadgondolkodók Társasága Pécs városi titkárává. Munkásképző tanfolyamon tartott előadást, 1907-ben a Munkásképző Egylet elnökévé választották, majd csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. 1910-től a párt pécsi végrehajtó bizottságának tagja.
1910-ben ügyvédi irodát nyitott. 1911-ben bekerült Pécs törvényhatósági bizottságába. 1915 végén bevonult a hadseregbe, az első világháborúban 1916 októbere és 1917 áprilisa között az orosz fronton szolgált.
1918-ban az őszirózsás forradalom idején Pécsett a nemzeti tanács titkára volt. 1919 februárjában a szerb katonai parancsnokság ötödmagával Mitrovicára internálta a pécsi magyar közigazgatás megszüntetése elleni tiltakozó memorandum miatt. A pécsi általános sztrájk miatt a magyar közigazgatást visszaállították, a letartóztatottakat elengedték. A Tanácsköztársaság idején a külügyi népbiztos délvidéki biztosa, a 44. vörös dandár politikai biztosa, Baranya megye kormányzótanácsi biztosa. Emellett tagja volt a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is, s megválasztották Rákosi Mátyás és Vanczák János mellett az ellenőrző bizottságba is.[5]
1919. augusztusban Olaszországba emigrált, Milánóban élt, majd az Avanti torinói, később római szerkesztőségében dolgozott. 1920 őszén tért vissza Pécsre, de radikális szocialista szervezőmunkája miatt öt hónap múlva a megszálló szerb katonai hatóságok kiutasították. 1921 nyarán részt vett a Komintern III. kongresszusán Moszkvában, majd Bécsbe költözött, belépett az Osztrák Kommunista Pártba. Bécsben közíróként tevékenykedett.
Az 1930-as évek elején a Szovjetunióban élt, könyvet írt az első ötéves tervről. 1933-tól Franciaországba költözött, Párizsban ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1935-ben belépett a francia kommunista pártba. Részt vett a párizsi magyar baloldali emigráció életében, cikkeket írt a párizsi magyar hetilapnak, előadásokat tartott a Horizont Klubban. Részt vett az emigránsok által alapított Magyar Függetlenségi Mozgalom munkájában. 1937-ben Bécsben házasságot kötött Doktor Klára Lídiával.
1945-ben hazatért Pécsre, belépett a Magyar Kommunista Pártba, bekerült az MKP dél-dunántúli bizottságába, majd 1945 decemberében a Baranya megyei pártbizottságba. 1945. november 4. és 1953. március 8. között a Baranya és Tolna megyei választókerület MKP–listáján nemzetgyűlési illetve országgyűlési képviselő volt. 1949. május 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról szerzett újabb mandátumot.
1947. január 25-étől az Iparügyi Minisztérium politikai államtitkára volt, majd a koalíciós egyezmény értelmében 1947. november 15-én az Igazságügyi Minisztérium adminisztratív politikai államtitkára volt 1949. október 31-i felmentéséig. 1950–1951-ben az Állami Ellenőrzési Központ főosztályvezetője volt.
1949-től a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től ELTE) jogi karán a politikai tanszék vezetője volt. 1948-tól a Magyar Jogászszövetség társelnöke. 1951 novemberétől a nemzetközi jogi tanszék egyetemi tanári rangú vezetője lett. 1957-ben az állam- és jogtudományok doktora tudományos fokozatot szerzett. Kutatóként elsősorban a háború és béke, a fegyverkezés és leszerelés, a szuverenitás jogi kérdései foglalkoztatták.
- Schuman-terv és a szuverenitás (Budapest, 1953)
- Nemzetközi jog (Búza Lászlóval és Vitányi Bélával, Budapest, 1958)
- A semlegesség (Budapest, 1958)
- Harcban elnyomók és megszállók ellen. Emlékezések a pécsi munkásmozgalomról (Pécs, 1957)
- A leszerelés (Budapest, 1961)
- A semlegesség a hidegháborúban. A pozitív semlegesség kialakulása (Budapest, 1963)
Szerkesztőként jegyezte a Nemzetközi jogi tanulmányokat (Budapest, 1953), Az állam és jogtudományok című sorozatot 1960-tól, valamint a Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikont (Budapest, 1959; második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest, 1967).
- Szocialista Munkáért Érdemérem (1955)
- Munka Vörös Zászló érdemrendje (1956, 1966)[6][7]
- Az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora (1966)
- Pécs és Somogyszil tiszteletbeli polgára
- A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1970)
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
