növényfaj From Wikipedia, the free encyclopedia
A szitka luc (Picea sitchensis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Quinault Lake Spruce, a faj harmadik legnagyobb képviselője | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Picea sitchensis (Bong.) Carr. | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 Elterjedési területe | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szitka luc témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szitka luc témájú médiaállományokat és Szitka luc témájú kategóriát. | ||||||||||||||||
A nevét az alaszkai Sitka városról, illetve közösségről kapta. A DNS-vizsgálatok azt mutatták,[1][2] hogy a szitka lucnál, csak az oregoni luc (Picea breweriana) bazálisabb, azaz ősibb. Az összes többi lucfaj változatosabb, ami arra hagy következtetni, hogy a lucfenyők az észak-amerikai kontinensről származnak.[1]
A szitka luc előfordulási területe Észak-Amerika nyugati partvidékén van, északon az alaszkai Kenai-félszigettől, délre Észak-Kaliforniáig, azaz a Fort Bragg nevű városig (Griffin & Critchfield 1972). A mérsékelt övi esőerdők egyik jellegzetes fája; a tengertől sohasem távolodik túl messzire, kivételt képez Oregon, ahol a folyók mentén akár 80 kilométerre is behatol.
A szóban forgó lucfenyő, Földünk egyik legnagyobb fája.[3] A fenyők között az ötödik helyen van, az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), az tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens), a déli kaurifenyő (Agathis australis) és az óriás tuja (Thuja plicata) után.[4] Néhány hivatalosan megmért példány elérte a 91 méteres magasságot.[5]
A kérge vékony és pikkelyszerű; 5-20 centiméteres darabokban hámlik. A fiatal példány lombkoronája széles és kúp alakú, az idősebbnél - 20-40 méter - hengeresebbé válik. A fiatal hajtások nagyon világos barnák, majdnem fehéresek. A tűlevele merev és éles; 15-25 milliméter hosszú és oldalra lapított. Sötét kékeszöld 2-3 sornyi gázcserenyílással.
A toboza 6-10 centiméter hosszú; zárva 2, míg nyitva 3 centiméter széles.[6] Karcsú henger alakú. A tobozpikkelyek 15-20 milliméter hosszúak. A fiatal toboz vöröses, 5-7 hónap után világos barnává válik. A fekete magok 3 milliméteresek, 7-9 milliméteres szárnyakkal.
Mivel nagyon nedves talajokban nő, a gyökerei nem hatolnak mélyre és nemigen ágaznak el; főleg oldalnövésűek.[7] Habár nedves területeken él, a vékony kérge és sekély növésű gyökere miatt, a tűz nagy kárt tehet benne.[7]
Egyes példányokra daganatok nőnek, azonban ezek nem károsak az egészségére.[8]
A fa anyagát sok mindenre hasznosítják, például a faiparban, papírkészítésben, zongorák és egyéb hangszerek készítésében,[9] a második világháború előtt a repülőgyártásban.[10] A fiatal hajtásokból lucízű sört és szirupot lehet készíteni.[11][12] Az őslakosok a gyökereiből kosarakat fontak.[13]
_and_epicormic_branching.JPG)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
