Szabó Marianne
(1932) magyar iparművész, textilművész From Wikipedia, the free encyclopedia
(1932) magyar iparművész, textilművész From Wikipedia, the free encyclopedia
Szabó Marianne (Budapest, 1932. május 15.–) Munkácsy Mihály-díjas magyar iparművész, textilművész. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja (2012). Makovecz Imre építőművész özvegye.[3]
| Szabó Marianne | |
 | |
| Született | 1932. május 15. (92 éves)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Makovecz Imre |
| Foglalkozása | textilművész |
| Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1975) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Marianne témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott (1950-1955). Jets György, Rozs Endre, Szervánszky Jenő voltak a mesterei. 1959 óta kiállító művész, első alkalommal Hübner Arankával és Szenes Zsuzsával mutatkozott be a Műcsarnokban,[4] a továbbiakban a Prizma 13 csoport tagjaival állított ki. Pályakezdő éveiben nyomott és kézzel festett textilanyagot, függönyöket készített, s a grafika uralta alkotásait, erős kontúrok és a színes foltok játéka jellemzi montázsszerű kompozícióit. Monotípia eljárással nyomott anyagainak motívumai emberi figurák, növények, madarak, különféle termések voltak.
Az 1960-as évek közepén új technikák segítségével új irányba fordult: a kötés, horgolás, hímzés hagyományos technikájával és sok évszázadon át alkalmazott ötleteivel kötetlenebb és felszabadultabb formálás- és gondolkodásmódot érvényesített a megszokott textilmunkákban. 1968-ban a Textil-Falikép c. kiállításon törekvéseiknek köszönhetően vált nyilvánvalóvá a magyar textilműfaj megújulása. Szabó Marianne ennek a gyorsan felvirágzó textilmozgalomnak egyik meghatározó alakja volt. Kezdetben még párhuzamos úton haladt a többiekkel, de az 1970-es évek elején a sík textilektől továbblépett a térkompozíciók felé. Első nagyszabású műve a Pad (1972). Az életnagyságú nőalaknak és a közvetlen környezetét alkotó fülkének a megformálása a textilműfaj adottságait és lehetőségeit követi, de az alak mégsem csak dekoratív jelenség, hanem plasztikai igénnyel jelenik meg a térben. A kompozícióban használt anyagok – juta, filc – a következő években is Szabó Marianne legfontosabb matériái. Filcből készült, falra akasztható munkái is plasztikusak, lényegében domborítással, hímzéssel és más technikákkal alakított textilreliefek (Szirén, 1972; Három angyal, 1976).
1974-ben a Szent István Király Múzeumban bemutatott Történet (Életút) c. kompozíciója textilplasztikai törekvéseinek nagyszabású összefoglalása volt. A 24 méter hosszú, spirális háttérből és életnagyságú alakokból álló mű egy nő életének stációit idézte fel a születéstől a halálig. Az alakok plasztikus megformálása az alkalmazott anyagok és technikák sokféleségével, valamint az előre megformált és az improvizált részek játékával párosult. A néző – belépve a kompozíció terére – maga is részévé vált annak. Az 1970-es évek második felében kisméretű plasztikus textiltárgyakat készített, majd a perui inka textilek hatására titokzatos pszeudokultikus tárgyakat. Az 1980-as évek elejétől papírmaséval dolgozik. 1988-ban készültek az egri Flóra szálló éttermében elhelyezett magyar és török vitézeket ábrázoló papírszobrai.”[5]
Az 1980-as évek végén visszavonult saját műtermébe és ott alkot, férje, Makovecz Imre halála óta férje szellemi hagyatékát és emlékezetét ápolja a pályatársakkal, köztük Melocco Miklóssal, Szörényi Leventével együtt.[6][7][8]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
