Spanyol igeragozás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az igeragozás a spanyol nyelvtan egyik legösszetettebb és legbonyolultabb területe. Ilyen szempontból a spanyol bizonyos mértékben szintetikus nyelv, flektáló jellege főként az igeragozásban mutatkozik meg. A flexió vagy hajlítás az ige esetében azt jelenti, hogy egy igealak egyszerre magában hordozhatja az alany személyét, számát, a cselekvés idejét, módját, szemléletét. Példaként elemezzük a cantábamos – ’énekeltünk’ – igealakot, amely a következő morfémákra bontható:
cant- | -á- | -ba- | -mos |
---|---|---|---|
jelentéshordozó | I. igeragozás | kijelentő, múlt, folyamatos | többes szám, első |
A spanyol valamennyi ismertebb újlatin nyelv közül a leghitelesebben őrizte meg – írásban és kiejtésben – a latin igealakokat. Ez a következő összehasonlító táblázatból is könnyen belátható egy szabályos ige jelen idejű ragozásából,[1] legyen ez a cantar (’énekelni’):
Latin | spanyol | portugál | katalán | francia | okcitán | rétoromán | olasz | román | szárd[2] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
CANTO CANTAS CANTAT CANTAMUS CANTATIS CANTANT | canto cantas canta cantamos cantáis cantan | canto cantas canta cantamos cantais cantam | canto cantes canta cantem canteu canten | chante chantes chante chantons chantez chantent | canti cantas canta cantam cantatz càntan | chant chantas chanta chantain chantais chantan | canto canti canta cantiamo cantate cantano | cânt cânţi cântă cântăm cântaţi cântă | /kánto/ /kántaza/ /kántada/ /kantámuzu/ /kantádeze/ /kántanta/ |
Az óspanyol igeragozás még ennél is kissé közelebb állt a vulgáris latin állapothoz: a többes szám második személyű alak még cantades formában fordult elő (CANTATIS > cantades > cantaes > cantáis), amelyet máig őriz a galiciai portugál és a logudorói szárd nyelvjárás. Az alábbiakban a sztenderd spanyol nyelv igeragozási rendszere és a különböző ragozási típusok részletes ismertetése olvasható. A szócikk csak említés szintjén tér ki a művelt nyelvi norma által elutasított, de gyakori – dialektális, népies/vulgáris, vagy tájnyelvi – alakokra (ennek részleteit lásd például a →voseo szócikkben); ezeket a példákban az előttük lévő * jelzi.