amerikai regényíró és elbeszélő From Wikipedia, the free encyclopedia
Sherwood Anderson (Camden, Ohio, 1876. szeptember 13. – Colón, Panama, 1941. március 8.) amerikai regényíró és elbeszélő. Élete folyamán legsikeresebb műve a Sötét nevetés című regény volt, de manapság inkább Winesburg, Ohio című elbeszéléskötete kapcsán méltatják. Gyakran mint az őt követő írógenerációra gyakorolt hatása miatt hivatkoznak rá, olyan írókkal összefüggésben, mint William Faulkner, Ernest Hemingway és John Steinbeck.
Sherwood Anderson | |
Sherwood Anderson (Carl Van Vechten fényképfelvétele, 1933) | |
Élete | |
Született | 1876. szeptember 13. Camden, Amerikai Egyesült Államok |
Elhunyt | 1941. március 8. (64 évesen) Colón, Panama |
Sírhely | Round Hill Cemetery |
Nemzetiség | amerikai |
Házastársa | Cornelia Pratt Lane (1904–1916) Tennessee Claflin Mitchell (1916–1924) Elizabeth Prall (1924–1932) Eleanor Copenhaver (1933–1941) |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény, elbeszélés |
Fontosabb művei | Winesburg, Ohio |
Hatottak rá | Mark Twain, Walt Whitman, Ivan Turgenyev, Gertrude Stein |
Hatása | Ernest Hemingway, William Faulkner, Erskine Caldwell, Thomas Wolfe, John Steinbeck, J. D. Salinger, Charles Bukowski, John Fante, Ray Bradbury, F. Scott Fitzgerald, Ámosz Oz. |
Sherwood Anderson aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sherwood Anderson témájú médiaállományokat. |
Sherwood Berton Anderson az Ohio állambeli Camdenben született. Szülei Irwin McLain és Emma Jane Anderson (született Smith) voltak,[1] Sherwood a harmadik gyermekük volt a hétből. Apjának nyergesmester vállalkozása nem ment jól, adósságai miatt gyakran költöztek.
Hogy családját támogassa, Anderson különféle kisebb munkákat vállalt (volt istállófiú és rakodómunkás), majd 14 éves korában otthagyta az iskolát. 1883-tól Clyde-ban éltek, közel az Erie-tóhoz. Ez a hely lett később a fiktív város, Winesburg, Ohio modellje. Andersonnak biztos állása volt egy kerékpárgyárban. 1895 márciusában jelentkezett az Ohio Nemzeti Gárdába.
1896-ban Chicagóba költözött, ahol különféle gyárakban dolgozott. 1898-ban részt vett a spanyol–amerikai háborúban. A következő évben visszatért Clyde-ba, majd Springfieldben csatlakozott testvéreihez, hogy befejezze iskolai tanulmányait. 1900-ban jó eredménnyel végezte el a középiskolát, a Wittenberg University kampuszához tartozó Wittenberg Academy-n Ohióban. A következő évben visszatért Chicagóba, ahol reklámszövegeket írt.
1904-ben házasodott először. Felesége a gazdag családból származó Cornelia Lane volt, akitől három gyermeke született. Anderson különféle szakmákban dolgozott. Előbb egy clevelandi raktáráruházat vezetett, majd 1907-ben egy elyriai festékgyár vezetője lett. 1912 novemberében egyik napról a másikra otthagyta igazgatói állását – napokra eltűnt és amikor előkerült, amnéziás tüneteket produkált, vándorhajlamot (fugue state) mutatott. Ezt követően elhagyta feleségét és gyermekeit, visszaköltözött Chicagóba, hogy írjon. Reklámszövegeket írt és cikkeket publikált. Kapcsolatba került egy irodalmi csoporttal, mely mint a chicagói irodalmi reneszánsz vált ismertté. Köztük volt Harriet Monroe, Edgar Lee Masters, Theodore Dreiser, Carl Sandburg, Vachel Lindsay, Eunice Tietjens, Floyd Dell, Ben Hecht, Burton Rascoe és Lewis Galantière. Folyóiratukat, a „The Little Review”-t, Margaret Anderson alapította és adta ki, többek között Theodore Dreiser, Sherwood Anderson és Carl Sandburg írásaival.
1916-ban elvált Cornelia-tól és feleségül vette Tennessee Mitchell szobrászt. Ugyanebben az évben jelent meg első kötete, a Windy McPherson’s Son. Első és második regénye, a Marching Men, Theodore Dreiser és Floyd Dell segítségével jelent meg. Dell szerkesztette a „The Masses” nevű baloldali folyóiratot, melyben az első írások jelentek meg az 1919-ben kiadott és híressé vált Winesburg, Ohio című elbeszéléskötetből, mely élőbeszédet idéző stílusban ábrázolja egy középnyugati kisváros hétköznapjait.[2]
1921-ben jelent meg a Triumph of the Egg, mellyel Anderson elnyerte a Dial-díjat és az azzal járó 2000 dollárt. Ekkoriban ismerkedett meg az akkor még ismeretlen huszonkét éves újságíróval, Ernest Hemingway-jel. A díjjal járó pénzből finanszírozta később párizsi útját, melynek során találkozott Gertrude Steinnal, Ford Madox Forddal és James Joyce-szal.
1924-ben a nevadai Renoban Anderson elvált Tennessee Mitchelltől és feleségül vette Elizabeth Prallt, akivel New Orleansba költöztek. Nyolc évvel később elváltak és 1933-ban feleségül vette Eleanor Copenhavert, akivel haláláig élt együtt. Egyik New Orleansba tett látogatása során ismerkedett meg William Faulknerrel, akinek azt a tanácsot adta, hogy olyan dolgokról írjon, amelyeket ismer. Anderson Winesburg-ciklusának mintájára született meg Faulkner Yoknapatawpha County-ja. Anderson támogatta Faulkner irodalmi ambícióit és segített első regényének, a „Soldier's Pay”-nek a megjelenésében.[3] Faulkner harmadik regénye, a „Satoris” tartalmaz tisztelgést Anderson iránt, illetve „Mosquitoes” című szatirikus regényének Fairchild nevű hősét Andersonról mintázta.[2]
1925-ben jelent meg A sötét nevetés című regény, melyről Richard Ruland és Malcolm Bradbury azt írja „Az amerikai irodalom története” című munkájában, hogy a „regényen Gertrude Stein hatása és egyfajta mesterkélt kísérletezés érződik”, illetve megjegyzi, hogy Hemingway ugyanazon évben megjelenő „Tavaszi zuhatag” című regénye Anderson említett művének paródiája.[4]
Későbbi műveivel, mint az 1930-as évek elején megjelent Beyond Desire című regény és a Death in the Woods című elbeszéléskötet, Anderson már általában nem tudta mondanivalóját olyan színvonalon kifejezni, mint korábbi alkotásaiban, így e művek mind a kritikusok, mind az olvasók körében kevésbé váltottak ki elismerést.
Anderson Panamában halt meg akut hashártyagyulladásban 1941. március 8-án. Sírján, mely a Virginia megyei Marionban található, a következő felirat olvasható: „Az élet és nem a halál a nagy utazás.” (Life, Not Death, is the Great Adventure.)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.