Riga óvárosa
riga történelmi központi része / From Wikipedia, the free encyclopedia
Riga óvárosa (lettül: Vecrīga vagy Vecpilsēta) Lettország fővárosának, Rigának a legrégebbi, központi történelmi része. Riga Központi kerületében, a Daugava mentén terül el. 1967 óta állami védett terület, 1983 óta műemléki védettséget élvez. Riga történelmi központjaként világörökségi helyszín, amely Riga óvárosán kívül néhány szomszédos területet is magában foglal. 1997-ben nyilvánították világörökséggé a 483 hektáros területet, ahol olyan épületek találhatóak, mint a Rigai dóm és a Szent Péter-templom.[1]
Riga történelmi központja | |
Világörökség | |
Adatok | |
Ország | Lettország |
Világörökség-azonosító | 852 |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | I, II |
Felvétel éve | 1997 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 56° 56′ 55″, k. h. 24° 06′ 30″56.948611111111, 24.108333333333 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Riga óvárosa témájú médiaállományokat. |
Riga a Hanza-szövetség egyik fontos központja volt, amely a 13-15. században a Közép- és Kelet-Európával folytatott kereskedelemnek köszönhette jólétét. Azonban a város legkorábbi épületeinek többsége tűzvészben vagy háborúban megsemmisült. Az első világháború idejére a város 480 000 lakosával kinőtte a középkori városfalakkal határolt területet, és a külvárosokat először klasszicista, majd Jugendstil stílusban építették ki. Általánosan elismert, hogy Riga büszkélkedhet Európa legtöbb szecessziós épületével, több mint hétszázzal.[2]