Poliszémia
az a képesség, hogy egy jelnek több, egymással összefüggő jelentése lehet / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szemantikában a poliszémia terminus leggyakoribb meghatározása szavak azon tulajdonságára vonatkozik, hogy egynél több jelentésük van.[1] Egyes szerzők hozzáteszik, hogy e jelentések viszonyban vannak egymással,[2] mivel egy alapjelentésből származnak.[3] Olyan kiegészítése is van a meghatározásnak, hogy a poliszémia szó állapota, melyben vagy egyazon tárgy több szemantikai tulajdonságát jelzi, vagy több tárgy közös szemantikai tulajdonságát.[4] Egyes nyelvészek a szóról a nyelvi jelre terjesztik ki a definícióban szereplő fölérendelt fogalmat.[5] Ebben az értelemben toldalékok poliszémiájáról is van szó.[6][7][8]
A szavak nagy része több jelentésű,[1] és a poliszémia gazdaságos eszköze a szókészlet gyarapításának.[6] Egyes nyelvészek, például Michel Bréal (wd), aki bevezette a „poliszémia” terminust a nyelvészetbe,[9] kapcsolatot látnak az egy bizonyos nyelv által hordozott kultúra fejlődése és a szavak jelentéseinek gyarapodása között.[10] Észrevették azt is, hogy a poliszémia mértéke a szavak használatának gyakoriságától is függ: minél gyakoribb egy szó, annál több jelentése van.[11]
A poliszémia fogalom két másik fogalommal áll ellentétben. Az egyik a monoszémia (egyjelentésűség), a másik pedig a homonímia (szavak azonos alakúsága). Az, hogy két szó azonos alakjának esetében poliszémiáról vagy homonímiáról van-e szó, nem mindig világos. Másrészt nem mindig könnyű megállapítani, hogy egy szónak több különböző jelentése van-e vagy csak egy homályos jelentése.