Szemantika

A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a kifejezés az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik. Eredetileg csak szójelentéssel foglalkozott, de az 1960-as évek óta, vagyis a generatív nyelvészet megjelentése óta a mondatjelentést is vizsgálja.

Hasonlóképpen a formális nyelvek elméletében a szemantika az adott formális nyelv szintaxisa által meghatározott szavak jelentését definiáló szabályok összessége.^[1]

Irányzatai

• Formális szemantika
• Strukturális szemantika vagy Nyelvészeti szemantika
• Kognitív szemantika

Jeles közreműködő tudósok a szemantika területén

• Gottlob Frege
• Bertrand Russell
• Alfred Tarski
• Rudolf Carnap
• Peter Frederick Strawson
• Herbert Paul Grice
• John Langshaw Austin
• Charles Egerton Osgood
• Saul Kripke
• John Perry
• Noam Chomsky
• Barbara Partee
• David Kaplan
• Jürgen Habermas
• Ray Jackendoff
• Richard Montague
• Charles Sanders Peirce
• Benjamin Whorf
• Samuel Ichiye Hayakawa
• Alfred Korzybski
• Ludwig Wittgenstein
• George Lakoff
• Willard van Orman Quine
• Donald Davidson
• Michael Dummett

Megjegyzés

A Wikipédiában az egyértelműsítő lapok feladata az adott betűsor szemantikai szempontú értelmezése, ha több ilyen értelem van.

Források

• Gecső Tamás (szerkesztő): Lexikális jelentés, aktuális jelentés, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2000.
• Kicsi Sándor András: Szószemantika, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2007.