Pesti Izraelita Hitközség
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Pesti Izraelita Hitközség a történelmi Pest, majd Budapest 1873-as megalakulása után Budapest pesti részének izraelita közéletét összefogó vallási szervezet (hitközség) volt. A magyarországi zsidó emancipációs mozgalomban 1869-ben az asszimiláció-párti neológ irányzatot tette magáévá, amiért az egyet nem értők 1868-1869 fordulóján kiváltak és nézeteik szerint az asszimiláció-ellenes ortodox, vagy az akkori (részleges asszimilációs) állapotokat fenntartani kívánó statusquo ante irányzathoz csatlakoztak.
A hitközség 1793-ban önállósult az Óbudai Izraelita Hitközségtől és rövidesen Magyarország, majd a 19. század végére Európa és a világ legnagyobb és leggazdagabb zsidó közösségévé fejlődött. Egy időben Pest lakosságának mintegy 25%-a, azaz negyede izraelita származású volt. 1944-ben a náci megszállást követően megszűnt, helyét a zsidó tanács (Judenrat) vette át. 1945-ben újjáalakult, de régi formájában csak 1950-ig létezett. Ekkor a kommunista hatalom „Budapesti Zsidó Hitközség” néven egyesítette a Budai Izraelita Hitközséggel és az Óbudai Izraelita Hitközséggel, majd szoros állami felügyelet alá vonta. Utolsó vezetője 1945 és 1950 között Stöckler Lajos volt.
Ugyan Budapest 1873-as létrehozása óta többször is felvetődött egy közös, budapesti hitközség létrehozása, a budai, pesti és óbudai hitközségek 1950-es erőszakos egyesítésükig (1944-1945-öt kivéve) mindvégig önállóan, egymástól függetlenül működtek.