amerikai színész (1895-1967) From Wikipedia, the free encyclopedia
Paul Muni (Meshilem Meier Weisenfreund) (Lemberg, 1895. szeptember 22. – Montecito, Kalifornia, 1967. augusztus 25.) Oscar-díjas amerikai színész.
| Paul Muni | |
 | |
| 1936-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Meshilem Meier Weisenfreund |
| Született | 1895. szeptember 22. Lemberg |
| Elhunyt | 1967. augusztus 25. (71 évesen) Montecito, Kalifornia |
| Sírhely | Hollywood Forever Cemetery |
| Házastársa | Bella Finkel (1921-1967) |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1908–1962 |
| Díjai | |
| Oscar-díj | Legjobb férfi főszereplő Louis Pasteur élete (1937) |
| Tony-díj | Legjobb férfi főszereplő színdarabban Aki szelet vet (1956) |
| További díjak |
|
| Paul Muni IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Muni témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Legnagyobb sikereit az 1930-as években érte el a Warner Brothersnél. Muni azon kevés színészek egyike volt, akik válogathattak a szerepek között, nem pedig a stúdiója döntött helyettük. Pályafutása során hatszor jelölték Oscar-díjra, melyből egyszer sikerült nyernie. A filmiparban betöltött helyének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en
Muni egy lengyel zsidó családban született 1895. szeptember 22-én a korabeli Osztrák–Magyar Monarchia területén található Lembergben. A család 1902-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Karrierjét New Yorkban kezdte, ahol jiddis nyelvű színprodukciókban lépett fel, a szülei is a helyi jiddis színház színészei voltak. Már tizenévesen kialakult benne az érdeklődés az arc elmaszkírozása iránt és gyakran alakított jóval idősebb karaktereket. A filmtörténész Robert Osborne szerint annyira kreatív volt ezen a téren, hogy a szerepei többségében "a fellépéseken olyan tökéletesen átalakult, hogy az új Lon Chaneynek nevezték el." Első színpadi fellépésén - 12 évesen - egy 80 éves öregember szerepét játszotta.
Tehetsége hamar feltűnt Maurice Schwartznak, aki leszerződtette a Jiddis Művészeti Színházhoz. 1921-ben feleségül vette Bella Finkelt, a színtársulat egy színésznőjét, akivel élete végéig együtt maradt.
Muni karrierje a Broadwayen 1926-ban indult el. Első szerepét - egy zsidó öregembert formált meg - a We Americans című darabban kapta. Ez volt az első alkalom pályafutása során, hogy egy angol nyelvű produkcióban lépett fel. 1929-ben a Fox filmstúdió három évre leszerződtette, és még abban az évben első filmszerepéért, a The Valiantért Oscar-díjra jelölték, habár maga a produkció megbukott. Szintén veszteséges volt a második filmje, a The Seven Faces is. Elégedetlen volt a szerepekkel, amiket ajánlott a Fox neki, ezért visszatért a Broadwayre, ahol fellépett a nagy sikerű Counselor at Law című darabban.
1932-ben tért vissza Hollywoodba, és olyan kasszasikerekben játszott, mint A sebhelyes arcú és a Szökevény vagyok. A Warner Brothers stúdiónál annyira elismerték munkáját, hogy hosszú távú szerződést kínáltak neki, és a legnagyobb filmszínésznek harangozták be a nyilvánosság előtt. 1935-ben Muni meggyőzte a Warner Brotherst, hogy vállaljon anyagi kockázatot, és készítse el a Louis Pasteur élete című történelmi életrajzi drámát. Addig ugyanis a stúdió csak aktuális eseményekről forgatott filmeket. Ez volt Muni első életrajzi szerepe is, amit még több követett a jövőben. Továbbá ez volt első filmje a rendező William Dieterlével is, akivel a továbbiakban szintén jó munkakapcsolatot tartott fenn. Ezért az alakításáért Muni elnyerte az Oscar-díjat.
1937-ben szintén Dieterlével forgatta a Zola életét, amelyben Émile Zola francia regényírót keltette életre. A produkció szintén nagy siker lett, ráadásul elnyerte a „legjobb film” díját az Oscar átadáson. Szintén '37-ben az Édes anyaföldben Luise Rainer partnere volt, melyben egy kínai földművest alakított. Mivel Muni nem volt ázsiai származású, ezért amikor Irving Thalberg producer neki ajánlotta a szerepet, kijelentette: „Körülbelül annyira vagyok kínai, mint Herbert Hoover.”
A hollywoodi élettel elégedetlenné válva nem hosszabbította meg lejáró szerződését, és csak alkalmanként tért vissza a filmvászonra, mint például 1945-ben, amikor az A Song to Rememberben Frédéric Chopint formálta meg. Muni főleg a színpadi karrierjére fókuszált. 1946-ban fellépett az A Flag Is Born című Ben Hecht által jegyzett darabban, amely a modern zsidó állam, Izrael születésére íródott. Muni mellett ott volt a színpadon az ifjú Marlon Brando is. Tíz évvel később érte el legnagyobb színpadi sikerét az Inherit the Windben, mellyel elnyerte a Tony-díjat, a legrangosabb színházi kitüntetést. Igaz 1955. augusztusában kénytelen volt felhagyni a színdarabbal időlegesen, mert egy komoly szembetegség súlyosan megkárosította a látását. A szerepét Melvyn Douglas vette át addig. Később, 1955 szeptemberében egy tumort diagnosztizáltak Muni bal szemében, ezért szemét egy műtéti beavatkozás során eltávolították. A jobb szemében semmi rendellenességet nem találtak, ezért már decemberben Muni visszavette Douglastől a szerepét az Inherit the Wind-ben.
Utolsó filmszerepében a The Last Angry Manben 1959-ben volt látható. Pályafutása során mindössze 21 filmben szerepelt.
Muni magánéletében rendkívül visszahúzódó természetű volt, kimondottan kellemetlennek találta, ha valaki mondjuk vásárlás vagy egy éttermi vacsora során felismerni vélte. Nagyon szeretett olvasni és sétákat tenni a Central Park félreeső részeiben feleségével. Miután visszavonult a színészettől Kaliforniába költözött feleségével, ahol visszahúzódva éltek a nyilvánosság elől. Muni főleg olvasással és rádió hallgatással töltötte szabadidejét.
1967. augusztus 25-én hunyt el 72 évesen, szívbetegség következtében, Montecitoban. A Hollywood Forever Cemeteryben temették el.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
