Panavia Tornado
kéthajtóműves, szuperszonikus, változtatható szárnynyilazású harci repülőgép (1970-es évek) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Panavia Tornado kéthajtóműves, szuperszonikus, változtatható szárnynyilazású harci repülőgép, melyet az Egyesült Királyság, Nyugat-Németország és Olaszország közösen fejlesztett ki az 1970-es évek elején. A típust három változatban gyártották: vadászbombázó (Tornado IDS (Interdictor/Strike)), elfogóvadász (Tornado ADV (Air Defence Variant, a britek önállóan fejlesztették ki F jelzéssel, később Szaúd-Arábia és Olaszország is alkalmazta), valamint egy felderítő-elektronikai-zavaró változat (Tornado ECR (Electronic Combat/Reconnaissance). Legelső, komoly bevetésére a „Sivatagi vihar” hadműveletben került sor, ahol ismét felszínre kerültek a típus hiányosságai: precíziós csapásmérő képesség elégtelensége (a RAF gépeinek a Buccaneer-ek jelölték meg a célokat), az RB.199 hajtóművek gyakori meghibásodása. Azonban harcértékét bizonyította, 1991 óta folyamatos a korszerűsítése. Ennek köszönhetően napjainkban is magas harcértéket képvisel, jelentős fegyverterheléssel, hatósugárral és harci sérülésállósággal rendelkezik. A nemzetközi piacon azonban mégsem volt sikeres a típus, ugyanis a piaci telítettség már fejlesztése idején is jellemző volt: F–5, F–16, MiG–21 és a francia Mirage-típusok (Mirage F1, Mirage 2000) mellett szárnya szerkezeti bonyolultságából eredő költséges fenntarthatósága nem tette lehetővé az érvényesülést, de leginkább „egyfeladatúsága” csökkentette az érdeklődést iránta. A csapásmérő és légvédelmi feladatkörök külön repülőgépeket igényelnek: míg az IDS és ECR-gépek egymást részben felválthatják, az F-változat rendszerei kizárólag légtérvédelemre specializáltak. A három fejlesztőn kívül mindössze Szaúd-Arábia mint brit érdekeltség rendszeresítette. Mégis, Guy Martin szerint „Több mint egy negyedszázada [...] Nyugat-Európa legfontosabb katonai repülőgépe”.[1] „Népszerűségét” azonban a négy európai ország által fejlesztett váltótípus, az Eurofighter Typhoon lassan átveszi, noha a Tornado GR, ECR és IDS altípusait a brit, a német és olasz légierők többszöri modernizálás után a 2020-as évtized közepén fogják csak kivonni.
Panavia Tornado | |
Német Panavia Tornado IDS (Radom AirShow 2005). A törzs alatt Recce felderítő konténer van függesztve | |
Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
Gyártó | Panavia |
Gyártási darabszám | 992 |
Személyzet | 2 fő |
Első felszállás | 1974. augusztus 14. |
Szolgálatba állítás | 1979. június 5. |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 16,72 m |
Fesztáv | 13,91 m 25° szárnynyilazással 8,60 m 67° szárnynyilazással m |
Magasság | 5,95 m |
Szárnyfelület | 26,60 m² |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 13 890 kg |
Max. felszállótömeg | 28 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db Turbo-Union RB.199-34R Mk 103 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 2×43,80 kN 2×76,8 kN utánégetéssel |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 2,34 Mach |
Hatósugár | 1390 km |
Hatótávolság | 3890 négy póttartállyal km |
Legnagyobb repülési magasság | 15 240 m |
Emelkedőképesség | 76,7 m/s |
Fegyverzet | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Beépített fegyverzet | 2 db 27 mm-es Mauser BK–27 gépágyú |
Háromnézeti rajz | |
A Tornado háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Panavia Tornado témájú médiaállományokat. |