Ozirisz
ókori egyiptomi isten / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ozirisz (wsỉr, azaz Uszir[e], görög betűkkel: Ὄσιρις) az ókori egyiptomi vallás egyik legfontosabb istene. A héliopoliszi enneád tagja, Ízisszel és Hórusszal alkot istenháromságot. Leginkább a túlvilág és a halottak isteneként ismert. Nemcsak az elhunytak könyörületes bírája, hanem az alvilág életet adó ura is, tőle ered a termőföld termékenysége, és ő tanította meg a földművelésre az emberiséget. A halál utáni élettel való kapcsolata miatt összefüggésbe hozták a természet körforgásával is, különösen a növényzet évenkénti megújulásával és a Nílus áradásával, ezáltal az áradás kezdetét jelző Szíriusz csillaggal és az Orion csillagképpel is.[1]
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Nem tévesztendő össze a következővel: Ozirisz (keresztnév). |
Ozirisz | |||
Hieroglifa | |||
Nem | férfi | ||
Szülei | Nut Geb | ||
Házastárs | Ízisz | ||
Testvér | Ízisz, Széth, Nebethet | ||
Gyermekei | |||
Kultuszhely | Abüdosz | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ozirisz témájú médiaállományokat. |
Gyakori címe a Henti-Amentiu, „első a nyugatiak között”, ami a holtak birodalma feletti uralmára utal.[2] Nevezték „az élők urának” is, mivel a túlvilágra jutott elhunytakat élőknek is hívták.[3] Nevezik „a szeretet urának”,[4] „örökké jóságosnak és fiatalnak”[1] és „a csend urának” is.[5]
Az elhunyt uralkodókat Ozirisszel azonosították – úgy tartották, ahogy Ozirisz feltámadott a halálból, úgy nyerik el ők is az örök életet. Az Újbirodalom idejére már nemcsak a fáraókat, hanem a közembereket is azonosították az istennel, ha elvégezték rajtuk a megfelelő szertartást.[6]
Az V. dinasztia korából maradt fenn első ismert említése, bár kultusza valószínűleg sokkal régebbre nyúlik vissza;[7] és a Henti-Amentiu kifejezés már az I. dinasztia idején is előfordul, fáraói címként is. Egészen a kereszténység egyiptomi elterjedéséig tisztelték.[8][9]