Egyiptomi Újbirodalom
az ókori egyiptomi történelem egy korszaka / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az egyiptomi Újbirodalom korszaka a hükszoszok kiűzésével kezdődött i. e. 1532-ben. Az ókori Egyiptom ebben a korszakban érte el hatalmának csúcspontját, s III. Thotmesz korában világbirodalommá vált. A hadsereget kibővítették, a harcosok pedig túlnyomórészt hivatásos katonák voltak. Új fegyverzetet honosítottak meg, és alkalmazni kezdték a testet védelmező páncélt. Alakítottak egy harci kocsikból álló hadtestet is, amelyet a legtöbbször maga az uralkodó vezetett. Egyiptom befolyása ekkor délen a negyedik kataraktától a mezopotámiai Eufráteszig terjedt. Núbiában és Kúsban teljesen elsajátították az egyiptomi életmódot, a keleti vazallusok egy része viszont lázadozott az egyiptomi uralom ellen. Mozgalmaikat támogatták Egyiptom vetélytársai, a mitanniak és a hettiták. Az Ehnaton vallási reformja miatt kialakult belpolitikai válság következtében részben elvesztek az ázsiai hódítások, és védekezni kényszerültek a hettitákkal szemben.
I. Széthi és II. Ramszesz fáraó megkísérelte visszahódítani az elveszített földeket, de ez teljes egészében már sohasem sikerült. II. Ramszesz alatt békét kötöttek a hettitákkal, majd III. Ramszesz idején sikerrel verték vissza az egész Közel-Keletet letaroló tengeri népek és a líbiaiak támadását is. Az Újbirodalom a nagy építkezések időszaka is, ekkor keletkezett a ma álló hatalmas templomok többsége, melyek romjai ma Egyiptom fontos nevezetességei. A történetírás a korszakot egységesen Egyiptom aranykoraként említi, s ekkor lett egyértelműen Théba Egyiptom fővárosa.