![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/24/Gyula_Ortutay_%25281910%25E2%2580%25931978%2529.jpg/640px-Gyula_Ortutay_%25281910%25E2%2580%25931978%2529.jpg&w=640&q=50)
Ortutay Gyula
(1910–1978) néprajzkutató, politikus, az MTA tagja / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ortutay Gyula (Szabadka, 1910. március 24. – Budapest, 1978. március 22.)[3] magyar néprajzkutató, politikus, az MTA tagja.
Ortutay Gyula | |
![]() | |
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1947. március 14. – 1950. február 25. | |
Előd | Keresztury Dezső |
Utód | Révai József |
A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója | |
Hivatali idő 1945 – 1947 | |
Előd | Kolosváry-Borcsa Mihály |
Utód | Barcs Sándor |
Született | 1910. március 24.[1][2] Szabadka |
Elhunyt | 1978. március 22. (67 évesen)[1][2] Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt |
Gyermekei | Ortutay Tamás, Ortutay Mária, Ortutay Zsuzsanna |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Szegedi Tudományegyetem (1928–1934) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ortutay Gyula témájú médiaállományokat. |
Az 1930-as évektől a szövegfolklorisztikai egyéniségkutatással foglalkozó ún. budapesti iskola vezéregyénisége, 1945 után a magyarországi néprajztudomány, és azon belül is a folklorisztika legmeghatározóbb alakja volt. 1946–1956, illetve 1958–1978 között ő töltötte be a Magyar Néprajzi Társaság elnöki tisztét, 1967–1978 között az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának vezetője volt. Nagyrészt tudományszervezői tevékenységének köszönhető az etnográfusképzés és a néprajzi kutatás intézményes kereteinek megteremtése, egy sor néprajzi folyóirat születése (Acta Ethnographica, Népi Kultúra – Népi Társadalom) és az ötkötetes Magyar néprajzi lexikon kiadása. 1945-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1958-tól rendes tagja volt. Politikusként 1942-től a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártban tevékenykedett, 1945 után pedig a Baloldali Blokkhoz húzó kisgazdaként tölthetett be több vezető művelődéspolitikai funkciót. 1945–1947 között a Magyar Központi Híradó elnöke, 1947–1950 között vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1958-tól haláláig az Elnöki Tanács tagja volt, s hosszú éveken át részt vett a Hazafias Népfront, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vezetésében.