Neokolonializmus
a fejlődő országok kizsákmányolása a nagyhatalmak által / From Wikipedia, the free encyclopedia
A neokolonializmus (újgyarmatosítás) a gyarmatosítás továbbélésének megnyilvánulása a gyarmati rendszer felbomlása, a gyarmatok túlnyomó többségének függetlenné válása után. Az egykori imperialista gyarmattartóknak és más nagyhatalmaknak a második világháború utáni időszakban, a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei nyomán függetlenné vált gyarmatok feletti gazdasági és politikai ellenőrzés fenntartására irányuló törekvéseinek az összefoglaló elnevezése.[1] (A gyarmati rendszer felbomlása előtt azokat a formálisan független országokat, amelyek a gyakorlatban egy vagy több nagyhatalom túlnyomó befolyása alatt álltak, félgyarmatoknak nevezték.)[2]
A neokolonializmus célja a formálisan független fejlődő országok feletti gazdasági és politikai befolyás megszerzése, természeti kincseik kiaknázása, piacuk megszerzése, munkaerejük kizsákmányolása, katonai támaszpontok létrehozása.[1] A neokolonializmus jellemzően a 20. század utolsó harmadának a jelensége volt, a nagyhatalmak befolyásolási törekvései és lehetőségei később is fennmaradtak, de eszközeikben és módszereikben sokat fejlődtek.