Német Császárság
történelmi állam (1871–1918) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Német Császárság (németül: Deutsches Kaiserreich, hivatalosan Deutsches Reich)[5][6][7][8] a német egyesítéstől fennálló nemzetállam,[9] amely II. Vilmos császár 1918. novemberi lemondásakor alakult föderális köztársasággá.
Német Császárság | |||||||||||||
Deutsches Reich 1871. január 18. – 1918. november 28. | |||||||||||||
| |||||||||||||
Németország az első világháború előestéjén | |||||||||||||
Mottó: Gott mit uns „Velünk az Isten” Nemzeti himnusz: Heil dir im Siegerkranz | |||||||||||||
Általános adatok | |||||||||||||
Fővárosa | Berlin | ||||||||||||
Terület | 540 857[1] km² | ||||||||||||
Népesség | 40 050 790 (1871), 64 565 000 (1918)[2][3][4] fő | ||||||||||||
Hivatalos nyelvek | német | ||||||||||||
Beszélt nyelvek | dán, francia, lengyel, cseh, holland, szorb, alnémet, bajor, fríz, sváb és más alemann nyelvjárások, litván | ||||||||||||
Vallás | evangélikus, református, porosz egyesített, római katolikus, zsidó | ||||||||||||
Államvallás | |||||||||||||
Pénznem | Egyleti tallér, Dél-német forint, Brémai tallér, Hamburgi márka, Francia frank, (1873-ig) Aranymárka, (1873–1914) Papírmárka (1914–1918) | ||||||||||||
Kormányzat | |||||||||||||
Államforma | föderális alkotmányos monarchia (1918. októberéig) föderális parlamentáris alkotmányos monarchia (1918. októberétől 1918. novemberéig) | ||||||||||||
Uralkodó | I. Vilmos (1871–1888) III. Frigyes (1888) II. Vilmos (1888–1918) | ||||||||||||
Kormányfő | Otto von Bismarck (első) (1871–1890) Friedrich Ebert (utolsó) (1918) | ||||||||||||
| |||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Deutsches Reich témájú médiaállományokat. |
A Német Császárság 27 különböző területből állt, legtöbbjüket királyi családok irányították, három királyság, hat nagyhercegség, hat hercegség (1876-tól már csak 5), hét fejedelemség, három szabad Hanza-város és egy császári terület alkotta. Habár a Porosz Királyság adta a császárság területének és népességének nagy részét, szerepe kevéssé volt jelentős. Ahogy Dwyer rámutatott, Poroszország „politikai és kulturális befolyása jelentősen csökkent” az 1890-es évektől.[10]
1850 után a német államok jelentős iparosodáson mentek keresztül, főleg a szén, vas (később acél), vegyi anyagok és vasutak tekintetében. Míg 1871-ben 41 millió ember élt területén, 1913-ra ez a szám 68 millióra növekedett. A korábban széttagolt, erősen vidékies jellegű Németország az egyesülés után gyorsan városiasodott.[11] 47 éves fennállása során a Német Császárság ipari, technológiai és tudományos területen is óriásnak számított, tudósai több Nobel-díjat szereztek, mint bármely más ország.[12]
Németország nagyhatalommá vált, gyorsan növekvő vasúti hálózattal, a világ legerősebb hadseregével és dinamikusan fejlődő ipari háttérrel rendelkezett.[13] Kevesebb mint egy évtized alatt haditengerészete a Brit Királyi Haditengerészet utáni második legerősebb lett. Mikor az 1914-es nagy krízis elérkezett, mindössze egy szövetségesük volt, az Osztrák–Magyar Monarchia. Később csatlakozott hozzájuk az Oszmán Birodalom és a Bolgár Királyság is, megalakítva a központi hatalmakat.
Az első világháborúban Németország terve Párizs gyors elfoglalására már 1914. őszére elbukott, a nyugati front állóháborúvá vált. A szövetségesek tengeri blokádja élelmiszerhiányt eredményezett, illetve a császárságnak többször is csapatokat kellett küldenie a keleti frontra, hogy az osztrák-magyar és török csapatokat támogassa. Így viszont a breszt-litovszki béke értelmében nagy területeket tudtak keleten elfoglalni. A korlátlan tengeralattjáró-háború kikiáltásával a britek megfojtása lett volna a cél, azonban a transzatlanti konvojrendszer használata miatt ez elbukott. Ez, és a Zimmermann-távirat együttesen vezetett az Amerikai Egyesült Államok hadba lépéséhez. Ekkorra azonban a német civilek és katonák már hadviseltté váltak, és az orosz forradalom által radikalizálódtak is.
A Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff által vezetett főkormányzóság kézben tartotta az országot, így még egy utolsó offenzívát akartak indítani 1918. tavaszán, még az amerikaiak megérkezése előtt. Ehhez nagyszámú egységet, csapatot és repülőt vontak ki a keleti frontról. Ez azonban elbukott, októberre a hadseregek visszaszorulóban voltak, az Osztrák–Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom is összeomlott, a németek elvesztették hitüket politikai rendszerükben. A birodalom szétesését a novemberi forradalom hozta el. A császár és minden egyéb uralkodó is lemondott, egy köztársasági kormány vette át az irányítást.