Misztériumvallás
csak a beavatottak számára ismert és érthető vallások gyűjtőneve / From Wikipedia, the free encyclopedia
A misztériumvallás titkos, csak a beavatottak számára ismert és érthető szertartások gyakorlása révén működő kultuszok gyűjtőneve.
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
A szó, a görög müó – titkot tartok, illetve müomai – beavattatom szóból, valamint a müsztérion, és a müein – bezárulni, magába zárni, latinul mysterium igéből ered. „A görög szó elsősorban a száj bezárására, hallgatásra, a szem lehunyására vonatkozik, a misztérium ugyanis a külső szem számára láthatatlan, emberi szóval kifejezhetetlen dolgok szemlélése… csak a kiválasztottak számára megismerhető isteni kinyilatkoztatás.”.[1] Tágabb értelemben a tökéletesség intuitív, bensőséges, a külvilágtól és a racionális gondolkodás útjától elfordult keresése, törekvés az istenséggel való egyesülésre.
A misztériumvallások követői, a vallási társaságok tagjai szigorú titoktartásra kötelezték magukat. A kultusz középpontjában többnyire valamelyik keleti meghaló és feltámadó isten állt, és azt a hitet táplálta, hogy amint a mítosz istene sokat szenvedett és meghalt de dicsőségesen feltámadt, úgy a beavatottak is, bármily rossz a sorsuk, haláluk után feltámadnak és az istenség részesévé válnak, istenükkel uralkodnak, megistenülnek. A misztériumvallás fontos eleme a beavatás, amelyet gyakran böjt, és egyéb rituális szertartások előznek meg. A misztériumvallások fő ünnepein gyakran előadták a mítoszt (misztériumjáték), amely köré az adott vallás szövődött. Ehhez szent lakoma, áldozatok, körmenetek mosakodások, szent italok fogyasztása, szent nász tartozhatott.
Az egyes misztériumvallások földrajzi területekhez és történelmi periódusokhoz kötötten alakultak ki, de a Római Birodalomban – kiemelten a császárkorban – voltak a legelterjedtebbek. A római köztársaság válsága idején az emberek tömegesen fordultak el a hivatalos államvallástól, és titkos vallási társaságokba tömörültek.
Az ókori misztériumvallások egyik típusa görög eredetű, például az eleusziszi és a Dionüszosz-misztérium, míg a másik típusba tartozók egyértelműen keleti eredetre tekintenek vissza, például a kis-ázsiai Attisz és Kübelé, az egyiptomi Ízisz és Ozirisz- és a perzsa eredetű Mithrász-misztérium.