Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij
orosz-szovjet katonatiszt, hadvezér, a Szovjetunió marsallja / From Wikipedia, the free encyclopedia
Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij (oroszul: Михаил Николаевич Тухачевский, Alekszandrovszkoje, ma Szlednyevo, Szmolenszki terület, 1893. február 16. – Moszkva, 1937. június 12.), a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Forradalmi Katonai Tanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja,[1] a honvédelmi népbiztos helyettese. Az egész hadtörténelem egyik legkiemelkedőbb katonai zsenije, a legnagyobb stratégák között tartják számon. A Vörös Hadsereg büszkesége volt, akit a külföldi újságok Vörös Napóleon néven is emlegettek.
Ebben a szócikkben az orosz nevek magyaros átírásban szerepelnek. |
Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij | |
Beceneve | Vörös Napóleon |
Született | 1893. február 4. (Jul.) 1893. február 16. (Gerg.) Alekszandrovszkoje, Orosz Birodalom |
Meghalt | 1937. június 12. (44 évesen) Moszkva, Szovjetunió |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | orosz |
Szolgálati ideje | 1915–1937 |
Rendfokozata | Marsall |
Csatái | Első világháború Oroszországi polgárháború Lengyel–szovjet háború |
Kitüntetései | Lenin-rend Vörös Zászló érdemrend |
Iskolái | Alexandrov Military School |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij témájú médiaállományokat. |
Harcolt a cári hadseregben az első világháború idején, majd a bolsevikok oldalán részt vett az orosz polgárháború számtalan csatájában és a lengyel–szovjet háborúban. A Szovjetunió első öt marsalljának egyike. Több nyelven beszélt és diplomáciai feladatokat is teljesített pályafutása során. Katonai vezetői pozíciója sokáig megingathatatlannak tűnt, a rábízott feladatokat legjobb tudása szerint végrehajtotta, és gondosan vigyázott arra, hogy ne keveredjen bele a pártpolitikába, a sztálinista rendszer mégis az ellenségének minősítette.
1937-ben letartóztatták szovjetellenes tevékenység, kémkedés és hazaárulás koholt vádjával. A bíróság ítélete szerint fasiszta, lengyel és japán kém, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetője volt. Erőszakkal kicsikart beismerő vallomása után halálra ítélték, és június 12-én hét másik katonai felsővezetővel együtt kivégezték. Likvidálása a sztálini tisztogatások, a „csisztka” keretében zajlott le, és megmutatta azt, hogy a gyilkosságoktól még a legmagasabb pozíciókban lévők sincsenek biztonságban. Sztálin halála után Tuhacsevszkij marsallt 1957. január 31-én az elsők között rehabilitálták.[2][3]