Mercury–Atlas–9
amerikai emberes űrrepülés / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Mercury–Atlas–9 a Mercury-program utolsó repülése volt 1963. május 15-én. A NASA először lépte át az egy napos időhatárt a végül 34 óra 19 perc 49 másodperces, 22 Föld körüli keringést számláló repüléssel. A Faith 7 hívójelű űrhajó utasa Gordon Cooper – az Eredeti Hetek utolsó, még nem repült és egészségügyi problémáktól is mentes űrhajósa – volt, aki számos problémát megoldva mintaszerű repülést hajtott végre. A küldetés hosszabb volt, mint az azt megelőző összes Mercury repülés együttvéve.
Mercury Atlas-9 Faith 7 | |||||
Mercury-program | |||||
Személyzet | |||||
Repülésadatok | |||||
Ország | USA | ||||
Űrügynökség | NASA | ||||
Hívójel | Faith 7 | ||||
Személyzet | Gordon Cooper | ||||
Hordozórakéta | SM-65D Atlas | ||||
NSSDC ID | 1963-015A | ||||
A repülés paraméterei | |||||
Start | 1963. május 15. 13:04:13 UTC | ||||
Starthely | Cape Canaveral LC 14 | ||||
Keringések száma | 22 | ||||
Földet érés | |||||
ideje | 1963. május 16. 23:23:02 UTC | ||||
helye | é. sz. 27° 30′, ny. h. 176° 15′27.5, -176.25 | ||||
Időtartam | 34 óra 19 perc 49 mp | ||||
Megtett távolság | 878 971 km | ||||
Pálya | |||||
Perigeum | 161 km | ||||
Apogeum | 267 km | ||||
Pályahajlás | |||||
Föld körül | 32.5° | ||||
Periódus | |||||
Föld körül | 88,5 perc | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mercury–Atlas–9 témájú médiaállományokat. |
Az űrhajót kisebb áttervezésnek és átalakításnak kellett alávetni a gyártó McDonnell repülőgépgyárnál, hogy alkalmas legyen a meghosszabbított repülési idő támasztotta követelményeknek. A NASA eredetileg egy 18 keringéses repülést tervezett, majd fél évvel a start előtt dőlt el, hogy végül 22 keringésre küldik az űrhajót és utasát. Ekkor jelölték ki Gordo Coopert (és tartalékául Alan Shepardot) a repülésre. A felszállásra végül 1962. május 15-én – egy elhalasztott május 14.-i startkísérletet követően – került sor. A pályára állás tökéletes volt, majd következett a tudományos program, egy nanoműhold pályára állítása, a rajta, vagy a Föld különböző pontjain elhelyezett fényforrások megpillantása, sugárzásmérések, orvosi mérések, meteorológiai fotók készítése. Cooper volt az első amerikai, akinek alvási periódust is előírtak a repülésen belül, amely az űrhajós izgalma miatt nem sikerült zökkenőmentesre.
A repülés legbonyolultabb része a 19. keringés táján jelentkezett, az űrhajó egyes rendszerei elkezdték felmondani a szolgálatot. Ennek hatására Cooper elvesztette az automatika által irányított visszatérés képességét és neki magának kellett kézi irányítással kiviteleznie a leszállást (a kézi módszer az automatához viszonyítva összehasonlíthatatlanul pontatlanabb volt, ami veszélyes helyzetet teremtett). Ennek ellenére Cooper tökéletes leszállást mutatott be a Csendes-óceánon az érte küldött mentőcsapatok közelségében.
Ez a repülés jelentette az amerikai űrprogram akkori csúcsteljesítményét, de eközben a Szovjetunió már 1962. augusztus 11-én felbocsátotta a Vosztok–3-at, majd egy nappal később a Vosztok–4-et. Ezen űrhajók 65, illetve 48 keringést teljesítettek egy szimultán repülés során, amely teljesítménytől messze elmaradt a Mercury űrhajók és űrhajósok teljesítménye, emiatt a Mercury-program nem hozta a várt presztízst az amerikaiaknak.