Alan Shepard
amerikai űrhajós / From Wikipedia, the free encyclopedia
Alan Bartlett Shepard, Jr. (Derry, New Hampshire, 1923. november 18. – Pebble Beach, Kalifornia, 1998. július 21.) ellentengernagy, az első amerikai űrhajós a világűrben, egyben az ötödikként a Holdra lépett ember.
Alan Shepard | |
Született | 1923. november 18.[1][2][3][4][5] Derry |
Elhunyt | 1998. július 21. (74 évesen)[6][7] Pebble Beach |
Sírhely | Forest Hill Cemetery |
Házastársa | Louise Brewer Shepard |
Gyermekei | Laura Shepard Churchley |
Szülei | Pauline Renza Shepard Alan B. Shepard |
Iskolái |
|
Rendfokozat | ellentengernagy |
Űrben töltött idő | 13 017 perc |
Repülések | Mercury–Redstone–3 Apollo–14 |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Alan Shepard témájú médiaállományokat. |
Shepard egy tehetős new hampshire-i család elsőszülött fiaként született, apja révén katonai háttérrel, skót ősökkel – egészen a legendás Mayflower bevándorlóhajóig vissza tudta vezetni a családtörténet amerikai szakaszát –. Tehetséges diák volt, mind az általános iskolában, mind a középiskolában átléphetett egy-egy osztályt, olyan kiemelkedő tanulmányokat tudott felmutatni. Iskolás évei alatt fordult érdeklődése a repülés iránt, előbb repülőmaketteket épített, majd ajándékba kapott egy sorsdöntő sétarepülést egy Douglas DC–3-ason, végül pedig oly sok más későbbi űrhajóshoz hasonlóan kamaszként gyakran lődörgött a helyi reptéren, hogy aztán alkalmi munkákért cserébe előbb sétarepüléseket, később nem hivatalos repülőleckéket kapjon. 1940-ben – bár édesapja a US Army kötelékébe szánta – a Haditengerészet Annapolis Akadémiájára adta be a jelentkezését, ám oda túl fiatalnak bizonyult, így előbb a Farragut Admirális Akadémia előkészítő tanfolyamára került, majd a következő évben onnan az áhított Annapolisra. 1941-1944 között - a második világháború miatt négyévesről háromévesre rövidített kurzuson – elvégezte a haditengerészeti akadémiát, majd a haderőnem aktív hajószolgálatra vezényelte.
Szolgálata első évében a második világháború csendes-óceáni hadszínterére vezényelték és egészen a Japán kapitulációig részt vett a harcokban. A háborút követően vezényelték repülőiskolára, a Corpus Christi Légitámaszpontra, majd az emelt szintű kiképzésre a floridai Pensacola Légitámaszpontra. Vizsgaként a USS Saipan repülőgép-hordozóra teljesített leszállásokkal lett haditengerészeti pilóta. Egy harci alakulathoz vezényelték az USS Franklin D. Roosevelt anyahajóra, ahol F4U Corsair vadászgépekkel kezdett repülni. Innen egy szárazföldi szolgálati periódus után berepülőiskolára osztották be, a Patuxent River Légibázisra, Marylanden, ahol az új sugárhajtású harci gépek tesztjeit végezte. Ennek elvégeztével a Nyugati Partra került át, Kaliforniába, ahol beosztást kapott egy újonnan létrejött alakulatba, ahol az első sugárhajtású gépeket kezdték alkalmazni a haditengerészetnél és újdonsült századával a Koreai háború harcaiba vezényelték, ám mire a hajó odaért velük, létrejött a Koreai Tűzszünet. Innen visszatérve visszaküldték Patuxent Riverre, további berepülő oktatásra. Innen továbblépve beiratkozott a Rhode Island-en levő Haditengerészet Hadi Főiskolára, amit 1957-ben el is végzett.
1959-ben az újonnan alakuló NASA űrhajósjelölteket keresett a harci pilóták között és egy hosszas és széles körű válogatás végén megneveztek hét űrhajóst, akiket a Mercury-program keretében kívántak feljuttatni a világűrbe. A hetek egyike Alan Shepard volt. Az új űrprogram első repülése egy űrugrás volt, amikor a felbocsátott űrhajós nem áll Föld körüli pályára, csak eléri a világűr határának számító Kármán-vonalat, majd néhányszáz kilométerrel arrébb le is száll. A repülésre egy furcsa metódussal maguk közül választották ki a jelöltet az űrhajósok: Bob Gilruth, a kiképzés vezetője egy kérdést tett fel, '„'Ha Ön nem repülhet, ki lenne a többiek közül, akit elsőként ajánlana?” Így repülhetett Alan Shepard, a többiek választottja elsőként Amerikából a világűrbe. A Mercury–Redstone–3, avagy a saját névadása nyomán Freedom 7 űrhajó repülésére 1961. május 5-én került sor – komoly politikai probléma volt, hogy bár a világ első emberes űrrepülésének szánták, a Szovjetunióból megelőzték a NASA-t Jurij Gagarin Vosztok–1 repülésével 1961. április 12-én.
A repülést követően Shepard végigszolgálta a Mercury-programot és egy második Mercury repülés, egy három napos űrutazás várományosa is volt, ám a repülést törölte a NASA és mindenkit áthelyeztek az újonnan indult Gemini-programba. Shepard meg is kapta az űrhajó berepülésének számító első repülés, a Gemini–3 parancsnoki beosztását, ám váratlanul egy betegség döntötte le a lábáról. 1963 végén rejtélyes hányinger és szédülésrohamok fogták el és a füle hangosan csengeni kezdett, olyannyira, hogy orvoshoz kellett fordulni. A látlelet szerint Ménière-kór támadta meg, a belsőfül egy elváltozása, amely a tünetek miatt a repülési státuszának megvonásával járt együtt. A földre kényszerült űrhajósnak új beosztást talált a NASA, kinevezték vezető űrhajósnak a NASA Űrhajós Irodájának élére. Innentől kezdve ő felelt a többi űrhajós kiképzési programjáért, illetve Deke Slaytonnal, a főnökével részt vett a repülő legénységek kiválasztásában.
1968-ban értesülést szerzett arról, hogy egy kaliforniai orvos gyógymódot talált a betegségére egy viszonylag kockázatos műtét formájában. Felkereste az orvost, és alávetette magát a műtétnek a los angelesi St. Vincent Kórházban, amelynek nyomán visszanyerte az egészségét és a repülésre alkalmas státuszát is. Utóbbi birtokában azonnal visszakérte magát a repülő űrhajósok közé, és Slayton az elérhető első holdrepülésre, az Apollo–13-ra be is osztotta parancsnoknak, ám ezt a felsőbb NASA-vezetők nem fogadták el, és elcsúsztatták a jelölését az Apollo–14-re. Az Apollo–13 kudarcát követően Shepardnak kellett egy sikeres Holdra szállást teljesítenie, visszaállítva egyben az űrügynökség megtépázott renoméját is. 1971. január 31-én startolva, 1971. február 5-én az Apollo–14l repülés parancsnokaként szállt le a Holdra, ahol ötödik emberként léphetett ki a holdfelszínre. A Hold Fra Mauro felszíni formációjánál két holdsétát teljesítettek Ed Mitchell holdkomppilótával. Ezek első kiszállásánál felállították az ALSEP-et és kőzetmintákat vettek. a második kiszállásukkor pedig a környék egyik fontos kráterét, a Cone krátert kellett elérniük, amit tájékozódási problémák miatt nem tudtak sikerrel teljesíteni. Az Apollo–14 a 13 kudarca után így is sikeres űrrepülésnek számított.
Hazatérve Shepard Nixon elnöktől az ENSZ 26. közgyűlésének amerikai delegációjába kapott megbízást, majd előléptették altengernaggyá. 1974-ben szerelt le a haditengerészettől és távozott egyben a NASA-tól is. Ezt követően üzleti vállalkozásokkal foglalkozott (banki és ingatlanbefektetéseit gondozta, illetve állattenyésztést folytatott Texasban), illetve a családjával próbált minél több és tartalmasabb időt tölteni. 1996-ban leukémiát állapítottak meg nála és 1998. július 21-én a rákkal vívott harcot követően elhunyt a kaliforniai Pebble Beach-en levő otthonában.