Ménière-kór
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Ménière-kór, amelyet először Prosper Ménière orvos írt le 1861-ben, egy idiopátiás kórkép, amely a belső fül membrános labirintusában (endolimfa) lévő folyadék térfogatának növekedésével jár, ami akut szédülési rohamokat okoz hányingerrel és spontán szemtekerezgéssel (önkéntelen ciklikus szemmozgások) kísérve.[1]
Ménière-kór | |
OMIM | 156000 |
DiseasesDB | 8003 |
MedlinePlus | 000702 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ménière-kór témájú médiaállományokat. |
További tünetek a fülzúgás (a kellemetlen hangok, például fütyülés vagy zümmögés szubjektív érzékelése), a fülek teltségérzete, egyoldalúan ingadozó szenzorineurális halláscsökkenés. Ezek a tünetek epizodikus, előre nem látható rohamokként és meghatározhatatlan időközönként jelentkeznek, amelyek 20 perctől 12 óráig vagy tovább tarthatnak, és mozgással súlyosbodhatnak. A betegség okai még mindig ismeretlenek, de feltételezik, hogy genetikai eredetű, vagy más betegségekhez köthető.