McLaren MP4/2

A McLaren MP4/2 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1984-es idényre. A konstrukció sikeresnek volt mondható, a következő két évben B és C-variánsokkal frissítették fel, így egészen 1986 végéig versenyben volt.

McLaren MP4/2
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	McLaren
Előző	McLaren MP4/1
Következő	McLaren MP4/3
Műszaki adatok
Vázszerkezet	Szénszálas monocoque
Első felfüggesztés	Elöl-hátul, nyomórudas
Hátsó felfüggesztés	Mint az előző
Motor	TAG-Porsche TTE PO1 1,5 l V6 turbómotor
Váltó	McLaren/Hewland 5 sebességes manuális
Tömeg	540 kg
Üzemanyag	Shell
Gumik	Michelin, Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Marlboro McLaren International
Pilóták	Alain Prost Niki Lauda Keke Rosberg John Watson
Első verseny	1984-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny	1986-os Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	48
Győzelmek	22
Edzéselsőségek	7
Leggyorsabb körök	16

Története

1984

Akárcsak a főbb vetélytársaknál (a Williams FW 09 kivételével), a kocsinak szénszálas karosszériája volt - akárcsak a McLaren MP4/1-nek, amelynél ezt a megoldást John Barnard tervező bevezette.

Motorja a TAG-Porsche V6-os turbómotorja volt, mely maximális turbónyomással akár 800 lóerőre is képes volt időmérő edzésen. Ez egy vadonatúj motorpartner volt, a Ford Cosworth DFY V8-as motorja ugyanis már nem volt elegendő ahhoz, hogy a csapat a világbajnoki címért harcoljon vele. A motort az 1983-as Holland Nagydíjon próbálták ki először, de éles versenyben csak az 1983-as Dél-afrikai Nagydíjon üzemelt Niki Lauda MP4/1E fantázianevű autójában.

Lauda csapattársa 1984-ben Alain Prost lett, aki az előző évben mindössze két ponttal vesztette el a világbajnoki címet Nelson Piquet ellen. Miután számos kritikával illette a Renault csapatát, így távozni kényszerült, vissza pályafutása kezdőcsapatához, a McLarenhez. Mindketten remek pilóták voltak, és ami még fontosabb, megvolt bennük a technikai érzék, hogy az üzemi tapasztalatokat további fejlesztésekre hasznosíthassák.

Az MP4/2-es egyik újítása volt a szénbetétes fék, mely az acélbetétesekkel szemben előnyt jelentett, kivéve a nagy forróságban. Ez, és a motor remek üzemanyag-felhasználása az 1984-es év sikercsapatává tette a McLarent. Pilótái 12 versenyt nyertek a szezonban, mely akkor rekordnak számított. Abban az évben a Monacói Nagydíjért csak fele annyi pontot adtak az idő előtti leintésért, így minden idők legszorosabb világbajnoki küzdelmében Niki Lauda mindössze fél pont előnnyel lett világbajnok. Az autó annyira jó volt, hogy bizonyos versenyeken a teljes mezőnyt lekörözték. Bár nem az övék volt a leggyorsabb autó - ezt a címet a Brabham-BMW érdemelte ki -, de megbízhatóság tekintetében verhetetlen volt, és ez sokat számított.^[1]

1985

A sikeres konstrukción nem is nagyon változtattak a következő évben. A 2B variáns aerodinamikailag változott (néhány szárnyelemet át kellett tervezniük a szabályváltozások folytán), a motor még erősebb lett (850 lóerő versenyen, közel 1000 lóerő időmérő edzésen), és csökkent az üzemanyagfogyasztás is. A felfüggesztéseken minimális átalakítást kellett végezni, ugyanis az addigi gumipartner, a Michelin visszavonult a Formula–1-ből, és helyette Goodyear-abroncsokat kellett használni.

Ebben az évben kiélezett harcot vívtak a Ferrari és Michele Alboreto ellen, de Prost megszerezte első világbajnoki címét, és a konstruktőri bajnoki címet is. Lauda az év végén visszavonult, miután az addigi eredményeihez képest pocsék évet zárt.

1986

Ebben az évben is csak minimális változtatásokat eszközöltek, főként aerodinamikai szempontból, ez lett a 2C variáns. Prost csapattársa az 1982-es világbajnok Keke Rosberg lett. Rosberg érkezéséhez nagy reményeket fűztek, de ő sajnos csalódást okozott, miután saját bevallása szerint sem érezte az autót, és többször fel kellett adnia a küzdelmet. Ebben az évben a Williams FW11-es kódjelű autója személyében komoly ellenfelet kapott a McLaren, és a több mint kétéves konstrukciójú versenyautójuk nem tudta felvenni a versenyt a riválisukkal. Ennek főként az üzemanyagfogyasztás volt az oka: egyszerűen nem lehetett már úgy csökkenteni azt, az új szabályok fényében, hogy teljes gázzal kibírjon egy egész futamot. Mindennek ellenére Prost ügyesen taktikázott, kihasználta Nelson Piquet és Nigel Mansell, a két Williamses csapattárs házi háborúját, és nevető harmadikként megszerezte második világbajnoki címét. Tette ezt annak ellenére, hogy a motor még mindig csak 850 lóerőre volt képes, miközben a riválisok már 1000 fölött jártak - de megbízhatóságuk rossz volt.

Eredmények

(félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör)

Év	Csapat	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1984	Marlboro McLaren International	MP4/2	TAG Porsche TTE PO1	M		BRA	RSA	BEL	SMR	FRA	MON	CAN	DET	DAL	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	POR	143.5	1.
					Alain Prost	1	2	KI	1	7	1	3	4	KI	KI	1	KI	1	KI	1	1
					Niki Lauda	KI	1	KI	KI	1	KI	2	KI	KI	1	2	1	2	1	4	2
1985	Marlboro McLaren International	MP4/2B	TAG Porsche TTE PO1	G		BRA	POR	SMR	MON	CAN	DET	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS	90	1.
					Niki Lauda	KI	KI	4	KI	KI	KI	KI	KI	5	KI	1	KI	PO		KI	KI
					Alain Prost	1	KI	DSQ	1	3	KI	3	1	2	1	2	1	3	4	3	KI
					John Watson														7
1986	Marlboro McLaren International	MP4/2C	TAG Porsche TTE PO1	G		BRA	ESP	SMR	MON	BEL	CAN	DET	FRA	GBR	GER	HUN	AUT	ITA	POR	MEX	AUS	96	2.
					Alain Prost	KI	3	1	1	6	2	3	2	3	6	KI	1	DSQ	2	2	1
					Keke Rosberg	KI	4	5	2	KI	4	KI	4	KI	5	KI	9	4	KI	KI	KI

Jegyzetek

1. https://www.youtube.com/watch?v=OrSV8D72tgI

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz McLaren MP4/2 témájú médiaállományokat.

• A McLaren hivatalos honlapja

• Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap