német természetkutató, tudományos illusztrátor From Wikipedia, the free encyclopedia
Maria Sibylla Merian (Frankfurt, 1647. április 2. – Amszterdam, 1717. január 13.) német természetkutató, tudományos illusztrátor. Részletes ábrákat készített az általa tanulmányozott növényekről és rovarokról. A lepkék fejlődésének megfigyelésével és dokumentálásával lényegesen hozzájárult az entomológia tudományához.[2]
Maria Sibylla Merian | |
Született | 1647. április 2. Frankfurt, |
Elhunyt | 1717. január 13. (69 évesen) Amszterdam, |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | német |
Házastársa | Johann Andreas Graf |
Gyermekei |
|
Szülei | Matthäus Merian |
Foglalkozása | természetkutató, tudományos illusztrátor, entomológus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Maria Sibylla Merian témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Anna Maria Sibylla Merian 1647. április 2-án született Frankfurtban. Apja idősebb Matthäus Merian svájci vésnök és könyvkiadó, aki három évvel később meghalt. Merian anyja, Johanna Catharina Sibylla Heim 1651-ben feleségül ment Jacob Marrel csendéletfestőhöz, aki bátorította a lányt, hogy kezdjen el rajzolni és festeni. Merian 13 évesen festette le először az általa gyűjtött növényeket és rovarokat.
1665-ben Merian feleségül ment Marrel tanítványához, a nürnbergi Johann Andreas Graffhoz, akinek apja költő volt és a helyi középiskola – a 17. századi Németország egyik vezető középfokú oktatási intézménye – igazgatója. Két évvel később született meg első gyermekük, Johanna Helena, ezután a család Nürnbergbe költözött. Maria Sibylla itt folytatta a festést, pergamennel és vászonnal is dolgozott, és hímzésmintákat is tervezett, emellett rajzleckéket adott előkelő gazdag családok hajadon lányainak. Ezzel családját nemcsak anyagilag segítette, hanem társadalmi felemelkedés tekintetében is. Így bejárása lett a gazdagok és előkelők kertjeibe.
Első könyve, a Neues Blumenbuch („Virágok új könyve”) három részben jelent meg 1675-80 között. Az ebben szereplő virágok és virágkoszorúk amatőr festmények és hímzések mintájául szolgáltak, hasonlóan más könyvekhez, melyek Merian apja kiadójánál jelentek meg. A kertekben, ahová bejárása volt, Merian elkezdte tanulmányozni a rovarokat, különösen a hernyók és pillangók életciklusát. Sok korabeli tudós még mindig abban hitt, hogy a rovarok a rothadó talajból jönnek létre spontán keletkezéssel. Ez az arisztotelészi elmélet annak ellenére volt rendkívül elterjedt, hogy ellentmondott a katolikus egyház tanításainak. Aquinói Szent Tamás ugyan még hitt benne, és a rovarok keletkezését az ördög művének tartotta, V. Ince pápa a tizenharmadik században kijelentette, hogy ez a hit ellentétes az egyház tanításaival, mert minden életet Isten teremtett a teremtés első napjaiban, ahogy Mózes első könyve leírja. Francesco Redi volt az egyik első tudós, aki kimutatta, hogy a hernyók petékből keletkeznek. Merian az elterjedt tudományos vélemény ellenére kezdte tanulmányozni, hogyan alakul a hernyó pillangóvá. Az átalakulást, a selyemgubókat és a táplálékul szolgáló növényeket is dokumentálta, vázlatait és illusztrációit később tanulmánykötetben gyűjtötte össze.
1678-ban megszületett második lánya, Dorothea Maria, aki később Georg Gsell festőhöz ment feleségül. 1679-ben Merian megjelentette második könyve, a Der Raupen wunderbare Verwandlung und sonderbare Blumennahrung („A hernyó csodálatos átalakulása és különös virág-eledele”) első kötetét. Ebben a könyvében különböző pillangófajok fejlődésének szakaszait mutatta be, illetve a növényeket, amelyekből táplálkoztak. Az előszóban arra kéri az olvasót, hogy „ne az én dicsőségemet keresse, egyedül Istenét, hogy dicsőíthesse őt, mint azt, aki ezeknek a legapróbb és legszerényebb hernyóknak is teremtője.” (Suche demnach hierinnen nicht meine sondern allein Gottes Ehre Ihn als einen Schöpfer auch dieser Kleinsten und geringsten Würmlein zu preisen.) Ezzel ezt a könyvét nem annyira tudományos, mint inkább a teremtésről elmélkedő könyvnek állítja be, a természetben Istent kereső hagyomány részének.[3]
1681-ben Merian nevelőapja, Jacob Marrell meghalt. Merian családja 1683-ban visszatért Frankfurtba, hogy foglalkozzon a hagyatékkal, amelybe beletartozott a ház, műalkotások, a könyvtár és egyes megoldatlan pénzügyek. A család egyes ágaival jogi vitákba bonyolódtak, a pereskedés 1685-ben zárult le. Ezután Merian elhagyta a férjét; anyjával és lányaival Frízföldre ment és a labadista vallási kommunához csatlakozott,[4] akik nem ismerték el a csoportjukon kívüli házasságokat. A család Suriname kormányzója, Cornelis van Sommelsdijk házába költözött, így Meriannak lehetősége nyílt tanulmányozni a dél-amerikai trópusi flórát és faunát.
Öt évvel később, anyja halála után Merian Amszterdamba költözött. Férje 1692-ben hivatalosan is elvált tőle. Amszterdamban Merianra és munkásságára felfigyeltek a korabeli tudósok. Idősebbik lánya, Johanna Helena feleségül ment egy Jacob Herolt nevű kereskedőhöz, aki szintén labadista volt korábban, és Suriname-ba költöztek, amelyet nem sokkal korábban gyarmatosított Hollandia.
1699-ben Amszterdam városa szponzorálta Merian és kisebbik lánya, Dorothea Maria suriname-i útját. Az utazás előtt Merian ezt írta:
Merian két évig dolgozott Suriname-ban (melyhez akkoriban a későbbi Francia, Brit és Holland Guyana is hozzátartozott),[4] utazásokat tett a gyarmat területén és lerajzolta a helyi növényeket és állatokat. Feljegyezte a növények helyi nevét és hasznukat is. Kritizálta azt, ahogy a holland telepesek bántak az indián és fekete rabszolgákkal. 1701-ben a malária miatt kénytelen volt visszatérni Hollandiába. Itt eladott az általa gyűjtött növény- és rovarpéldányokból, és kiadott egy könyvet a suriname-i életet ábrázoló metszetekből. 1705-ben megjelentette Metamorphosis Insectorum Surinamensium című, a suriname-i rovarokról szóló könyvét.[2]
1715-ben agyvérzés miatt részben megbénult. Folytatta munkáját, de betegsége miatt valószínűleg már kevésbé hatékonyan; egy későbbi feljegyzés koldusként említi. 1717. január 13-án hunyt el. Lánya, Dorothea jelentette meg posztumusz művét, az Erucarum Ortus Alimentum et Paradoxa Metamorphosist.
Merian munkásságát a 20. század utolsó éveiben fedezték fel és ismerték el. Arcképe díszítette az 500 német márkás bankjegyet, mielőtt Németország áttért az euró használatára. 1987. szeptember 17-én 0,4 márkás bélyegre is felkerült arcképe, iskolákat neveztek el róla, és 2005-ben az ő nevét kapta a Maria S. Merian német kutatóhajó, melyet Warnemündében bocsátottak vízre.
Merian három könyvet adott ki növények metszeteivel: 1675-ben, 1677-ben és 1680-ban. Ezután a rovarokat kezdte tanulmányozni, élő példányokat tartott belőlük, és illusztrálta fejlődésük minden egyes szakaszát – a petét, lárvát, bábot és a kifejlett egyedet. Ebben a korban szokatlan volt, hogy valakit érdekeljenek a rovarok, melyeket a köznyelv csak az ördög állatainak hívott. Emiatt fejlődésük sem volt ismert. Merian 186 rovarfaj életciklusát írta le, és bizonyítékot gyűjtött a korabeli felfogás ellen, mely szerint a rovarok a földből keletkeznek. Bár egyes tudósok már ismerték a teljes átalakulást, az emberek többsége nem. Merian az általa megfigyelt rovarok életciklusának röbb más részletét is leírta, például azt, hogy a hernyóból pillangóvá átalakulás minden egyes szakaszában a rovarnak bizonyos növényekre volt szüksége, emiatt a rovar ezen növények közelébe rakta le petéit.
Műve, a Der Raupen wunderbare Verwandlung und sonderbare Blumennahrung a korabeli német nyelven íródott, emiatt népszerűvé vált az arisztokrácia egyes köreiben, de a tudományos világ nagyrészt figyelmen kívül hagyta, mert nem latinul íródott, amit a kor tudományos irodalmától megköveteltek.
Merian az egyik első tudós, aki közvetlen közelről figyelte meg a rovarokat. Ezzel a megközelítéssel sokkal nagyobb betekintést kapott a rovarok életébe, mint kora legtöbb tudósa. Suriname-i kutatása szokatlannak számított a korban, főleg nőhöz képest. A király vagy a kormány általában támogatta azokat, akik új fajok felfedezése, gyűjtemények létrehozása vagy letelepedés céljából a gyarmatokra mentek, de a tudományos expedíciók nem voltak gyakoriak ebben a korban, és Merian nemhivatalos, részben saját maga finanszírozta expedíciója szokatlannak számított, ellenben sikerrel járt, mert számos, korábban nem ismert állat- és növényfajt fedezett fel Suriname parttól távolabbi területein. Sok időt töltött ezek tanulmányozásával és osztályozásával, illetve részletes leírásukkal. A pillangók és molylepkék általa létrehozott osztályozási rendszere ma is releváns. A növényekre azok bennszülött nevét használta, így ezek terjedtek el Európában is.
Növényeket, békákat,[5] kígyókat, pókokat, iguánákat és trópusi bogarakat ábrázoló rajzait ma is gyűjtik a műkedvelők szerte a világon. A német Vogelspinne szó, melynek a magyar madárpók a tükörfordítása, valószínűleg Merian egyik metszetéről ered: a kép, melyet suriname-i vázlatai alapján készített, egy hatalmas pókot ábrázol, ami épp elkapott egy madarat. Ugyanezen a metszeten és a mellette szereplő szövegen Európában elsőként leírta a vándorhangyákat és a levélvágó hangyákat, illetve ezek hatását más élőlényekre.[6]
Nem sokkal halála előtt Merian munkáit Nagy Péter cár is látta Amszterdamban. Merian halála után a cár többet is megvásárolt belőlük, ezek ma is szentpétervári akadémiai gyűjtemények részét képezik.[7]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.