Mali
állam Nyugat-Afrikában From Wikipedia, the free encyclopedia
Mali vagy hivatalos nevén Mali Köztársaság (francia: République du Mali) nyugat-afrikai állam, a térség második legnagyobb országa. 1960-ig Franciaország gyarmata volt Francia-Szudán néven.
| Mali Köztársaság | |||
| République du Mali Mali ka Fasojamana | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Un peuple, un but, une foi (franciául: Egy nép, egy cél, egy hit) Nemzeti himnusz: Pour l'Afrique et pour toi, Mali | |||
 | |||
| Fővárosa | Bamako | ||
 é. sz. 17°, ny. h. 4° | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Államfő | Assimi Goïta | ||
| Miniszterelnök | Choguel Kokalla Maïga | ||
| Hivatalos nyelv | francia | ||
| Függetlenség | Franciaországtól | ||
| kikiáltása | 1960. szeptember 22. | ||
| Tagság | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 20 250 833 fő (2020)[1][2] | ||
| Rangsorban | 60 | ||
| Becsült | 21 500 000[3] fő (2022) | ||
| Rangsorban | 60 | ||
| Népsűrűség | 17 fő/km²[4] | ||
| GDP | 2012 | ||
| Összes | 10 319 millió USD (129) | ||
| Egy főre jutó | 631 USD | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 1 248 574 km² | ||
| Rangsorban | 23 | ||
| Víz | 1,6% | ||
| Időzóna | GMT (UTC) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | CFA frank (XOF) | ||
| Nemzetközi gépkocsijel | RMM | ||
| Hívószám | 223 | ||
| Segélyhívó telefonszám |
| ||
| Internet TLD | .ml | ||
| Villamos hálózat | 220 volt | ||
| Elektromos csatlakozó |
| ||
| Közlekedés iránya | jobb | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mali Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
| |||
Az ország gazdaságának középpontjában a mezőgazdaság és a bányászat áll. Az egyik legjelentősebb természeti erőforrása az arany: az ország a 2010-es években a harmadik legnagyobb aranykitermelő volt a kontinensen.[5]
Mai nevét az egykori Mali Birodalomról kapta. A Mali név valószínűleg annyit tesz: a királyok földje.[6]
A kezdetek
Mali területe a paleolitikum korától lakott. A mai sivatag helyét egykor erdős, majd füves szavanna foglalta el egészen kb. Kr. e. 3500-ig. Ezután száradt ki a Szahara egész déli területe.[7][8]
Középkor
Kb. a 4. század elején a Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom . A fővárosa a mai Mauritánia délkeleti részén fekvő Kumbi-Szale volt. Bukása után a Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte, Músza mansza uralkodása alatt, aki sokak szerint máig a történelem leggazdagabb emberének számít.[9][10]
Músza mansza kb. 1312-től az 1337-ben bekövetkezett halálig uralkodott, ő volt a Mali Birodalom kilencedik manszája. Uralkodása alatt a birodalom területe a duplájára nőtt, és az ország gazdagságát jelentősen növelte a rabszolgakereskedelem által, ami a kor egyik legnagyobb jövedelmű üzletének számított, jóval az európai rabszolgakereskedők megjelenése előtt.
Az iszlám vallás elkötelezettje volt, de támogatta a vallásszabadságot. Amikor a Mali Birodalom belső ellentétek miatt elvesztette jelentőségét, a Szongáj Birodalom vette át szerepét. Az utóbbi jelentőségét a kereskedelmi utak áthelyeződése következtében vesztette el: amikor az európaiak megnyitották a tengeri útvonalat, a Szaharán átvezető karavánkereskedelem lehanyatlott. Amíg az virágzott, addig az említett birodalmak aranyat exportáltak a Földközi-tenger vidékére. A Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét is felügyelték. Jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.
Újkor
A területet a franciák az 1800-as évek végén gyarmatosították. 1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság és Szenegál különvált.
Az első elnök Modibo Keïta lett. Kormányzata szocialista jellegű, államosító gazdaságpolitikát folytatott és szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsot hajtott végre, és diktátorként 1991-ig volt hatalmon. Egypárti államában tőkés jellegű gazdasági reformokat hajtott végre. Az 1992. évi demokratikus választáson Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konaré küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez.
21. század
Az ország 2000–2001-ben az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban.
2012. március 21-én lázadó katonák újabb puccsot hajtottak végre és elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat a fővárosban. A hatalmat pillanatnyilag is ők gyakorolják.[11]
A 2012 januárjában kirobbant észak-mali konfliktusban vezető szerepet játszottak a tuaregek, akik számos fegyveres felkelést robbantottak ki Mali és Niger területén szabadságjogaikért és az Azawad néven ismert terület birtoklásáért.
Mali 65%-a sivatagos terület. Az ország északi része a Szaharában fekszik. Tengerpartja nincs; északon Algéria, keleten Niger, délen Burkina Faso és Elefántcsontpart, délnyugaton Guinea, nyugaton Szenegál és Mauritánia határolja.
Az országot földrajzilag 3 részre lehet osztani: Szahara, Száhel-övezet, Szudán.
Északon található sivatagi térséget az Erg-Chech (Ses-sivatag) homokdűnéi (az ország északi csücskében), a Taudenni térségében található sivatagi sóbetétek, valamint a Tanezrouft (Tanezruft) sziklás síksága jellemzik. Északkeleten a mintegy 600 méter átlagos tengerszint feletti magasságú Iforas-hegység erodált homokkővel fedett gránitplatója az algériai Ahaggar-hegység masszívumához tartozik.[13]
A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és Timbuktu között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a Massinát.
A folyó menti településektől eltekintve a letelepült népesség a Hombori környéki fennsík és a Bandiagara-hegység lenyűgöző látványt nyújtó sziklaképződményei körül összpontosul. Nyugaton fokozatosan lejt a folyóvölgy irányába, délkeleti végződését töredezett sziklafal alkotja.
Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).
Mali domborzati térképe
Politikai térkép a városokkal
Domborzati térkép
Tájkép az ország középső részén, Hombori mellett
A Niger kiszáradt medre a száraz évszakban Bamakónál
Éghajlat
A csapadékeloszlás, illetve a hőmérséklet éves jellemzői alapján három évszak különíthető el [13]:
- február és június közötti évszak forró és száraz,
- június-november között csapadékosabb és viszonylag enyhe,
- novembertől februárig tart a száraz és hűvösebb időjárás.
A Köppen-osztályozás alapján
- az ország északi felét a forró sivatagi éghajlat jellemzi (BWh),
- ettől délre található, az ész. 12° és 16° között a félszáraz (szavanna) övezet (BSh),
- az ország délnyugati végében a trópusi nedves szavanna éghajlat (Aw – a térképen kék színnel).
A januári középhőmérséklet 10-20 °C. Júliusban 30-35 °C az átlag, de akár az 50 °C-ot is elérheti.
Az eső általában 7-12 hónapig nem esik. Észak felé haladva egyre hosszabb a száraz évszak, és egyre kevesebb a csapadékmennyiség. Timbuktuban az évi csapadék már csak 180 mm körüli, melynek zöme júl-aug-ban hull le.[14]
A déli országrészben januárban 20-25 °C, ritkán 25 °C felett. Nyáron 30 °C körüli, de a 35 °C is elképzelhető. Itt az esős évszak június végétől november végéig tart. Ilyenkor kiárad a Niger folyó.
Élővilág, természetvédelem
Maliban dél felé haladva a sivatagot felváltja a Száhel-övezet füves pusztája, majd a fű egyre magasabb, a vízfolyások mellett galériaerdők jelennek meg: a táj fokozatosan átmegy a szudáni szavannákba.
A fás szárú növények közül említendő a néré , a karite , a cailcedra és a kapioka. A Szahel-övezet és Szudán határzónájára a sztyeppe természetes növényzete jellemző: többek között olyan, a szárazságot jól tűrő fafajták, mint a baobab (majomkenyérfa), a dumpálma , amelyeket északabbra fokozatosan felváltanak a szárazsághoz jobban alkalmazkodott rövid, tüskés levelű növények: a mimóza, az akácia, és a fűfélék családjába tartozó Cenchrus biflorus. [13]
Az állatvilága változatos. Legnagyobb számban a patások és a ragadozók fordulnak elő. A főemlősök közül megtalálható a guineai pávián és a nyugati csimpánz. Előfordul itt az oroszlán, a gepárd, a szervál, a foltoshiéna, a sivatagi róka, az afrikai vadkutya. A nagytestű növényevőket az elefánt és a zsiráf, a kisebb növényevőket antilop- és gazellafajok képviselik. [15]
Egykor gazdag állatvilágának maradványai a nemzeti parkokban élnek.
Nemzeti parkjai
Kiterjedt természetvédelmi rendszerrel bír az ország. Különösen a Niger folyó mocsárvilágában jelöltek ki sok, különféle természetvédelmi területet.
Természeti világöröksége
- Bandiagara szirtjei – azonos terület a „dogonok földje” nevű kulturális világörökséggel.
Alkotmány, államforma
Félelnöki rendszerű köztársaság. 2021-ben Assimi Goïta egy katonai junta élén irányítja az országot.[16]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Politikai pártok
- ADM vagy „Adema” (Alliance pour la Démocratie au Mali)
- CCD
- PARENA
- UDPM (Union Démocratique du Peuple Malien)
- US-RDA (Union Soudanais/Rassemblement Démocratique Africain)
Elnökök
- 1960–1968: Modibo Keïta
- 1968–1991: Moussa Traoré
- 1991–1992: Amadou Toumani Touré
- 1992–2002: Alpha Oumar Konaré
- 2002–2012: Amadou Toumani Touré
- 2012: Amadou Sanogo
- 2012–2013: Dioncounda Traoré
- 2013–2020: Ibrahim Boubacar Keïta[17][18]
- 2020: Assimi Goïta[19]
- 2020–2021: Bah N’Daw (Bah N’Daou)[20]
- 2021: Assimi Goïta[21][22]
Közigazgatási beosztás
 |
Az országot 8 régió és a fővárosi körzet alkotja. |
Védelmi rendszer
Aktív katonai szolgálatban: 7350 fő (2007). A lakosságra fejenként jutó kiadás évi 10amerikai dollár.
|
Képek
|
.jpg)
Népességének változása
A népesség alakulása 1960 és 2020 között
| Lakosok száma | 5 098 942 | 5 435 158 | 5 893 113 | 6 615 058 | 7 405 201 | 8 130 473 | 9 462 256 | 11 572 936 | 15 370 000 | 20 250 833 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1979 | 1985 | 1991 | 1997 | 2004 | 2010 | 2020 |
Adatok: Wikidata
Legnépesebb települések
Etnikai megoszlás
A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: bambara 34,1%, fuláni (fulbe) 14,7%, szarakole (maraka) 10,8%, szenufo 10,5%, dogon 8,9%, malinke 8,7%, bobo 2,9%, szongai 1,6%, tuareg 0,9%, egyéb (khassonké, mauren, dioula stb). (2012)[23]
Nyelvi megoszlás
A hivatalos nyelv a francia, de további kb. negyven nyelvet használnak. Az ország lakosságának mintegy 80%-a beszél bambara nyelven, amelyik az egyik fő közvetítőnyelv.[24]
Vallási megoszlás
A lakosság 94,8%-a muszlim, 2,4% keresztény (főleg római-katolikus), 2% animista, hagyományos hitű. (2009-es becslés)[23]
Az országban gyakorolt iszlám liberálisabb szellemiségű, mint a szomszédos államokban: a nők nem viselnek fátylat, többnyire elfogadott az alkohol- és a sertéshús fogyasztása. A szigorú vahhábita irányzatot csak a hívők mintegy 5%-a követi, több mint fele (55%) sem a szunnita, sem a síita irányzattal nem azonosul. [13][25]
Szociális rendszer
A lakosság 29%-a alultáplált (a szükséges napi minimum 1800 kalória fogyasztást feltételezve). A lakosság fele nem jut tiszta ivóvízhez.
Általános adatok
Mali a világ egyik legszegényebb országa. 1996–98 között több aranybányászati cég is növelte itteni kitermelését, így Mali a következő években jelentős aranyexportőrré is válhat.
- A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 38%, ipar: 23,3%, szolgáltatások: 38,7% [26]
- GDP (reál) növekedési üteme: 5,9% (2014-ben)
- A lakosság foglalkozása 2005-ben: mezőgazdaság: 80%, ipar és szolgáltatások: 20%. A népesség 36%-a él szegénységi küszöb alatt (2005-ben).
Mezőgazdaság
A mezőgazdaság délen összpontosul, főleg a Niger és a Szenegál folyók mellett. A lakosság ellátása szempontjából legfontosabb kultúrnövény a rizs, amelynek öntözéses művelést igénylő elsődleges vetésterülete Ségou és a mauritániai határ között helyezkedik el. Hagyományosan a kisüzemi keretek határozzák meg a mezőgazdaság szerkezetét, ahol a művelés alá vett terület kb. 90%-án élelmiszernövényeket termesztenek (2010). A gazdaságban meghatározó szerepet játszik a gyapot, amelyben Mali Egyiptom és Szudán után a 3. legnagyobb afrikai termelő. [13]
Főbb mezőgazdasági termények és tenyésztett állatok: köles, rizs, cirok, gyapot, jamgyökér, manióka; kecske, juh, szarvasmarha, teve.
A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség 10%-a nomád életmódot folytat.[mikor?]
Ipar
Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál egyik fő exportcikke, a gyapot árának világpiaci változásaira.
Fő ágazatok: élelmiszer-feldolgozás; építőipar, cementgyártás; foszfát- és aranybányászat[26]
Jelentős a kézműipar (ruházati cikkek, kerámia, kosarak, fafaragványok). [13]
Kereskedelem
Főbb külkereskedelmi termékek és partnerek 2016-ban:[26]
- Import: kőolaj, gépek és berendezések, építési anyagok, élelmiszer, textiláru
- Import: Szenegál 12,2%, Kína 12,2%, Franciaország 10,3%, Benin 8,6%, Elefántcsontpart 8,4%
- Export: (a három fő termék:) arany, gyapot, élő állat.
- Export: Svájc 30,4%, India 12,2%, Ukrajna 5,1%, Kína 5,1%, Burkina Faso 4,9%, Szenegál 4,3%, Franciaország 4%, Dél-Afrika 4%
Vasút: 729 km, az utak hossza: 18 709 km (ebből 18% burkolt).
A legfontosabb kötúti kapcsolata Bamakótól az elefántcsontparti Abidjanhoz vezet. Az Európai Fejlesztési Alap finanszírozza a Bamako és a szenegáli Dakar közötti összeköttetést. Szintén vannak tervek a Malit és Algériát összekötő transz-szaharai út kiépítésére.[24]
A déli régióban a természetes vízfolyások, az északi (sivatagi, félsivatagi) régióban pedig a teve szerepe változatlanul fontos. [13]
Vasút
Légi
| Hívójel prefix | TZ |
| ITU zóna | 46 |
| CQ zóna | 35 |
Mali (hasonlóan más Fekete-Afrika-i országokhoz) nem a filharmonikusairól híres. Az igazi szórakozást itt az utca jelenti. Az utca az a képzeletbeli színpad, amelyen minden járókelő szereplő is egyben. Az állandóan változásban levő élet színdarabja van műsoron. A családok kiterjedtek, nem három-négy személyből, hanem akár harminc-negyven főből állnak, állandó a jövés-menés, és az utca történéseiről sem akar lemaradni senki. Ez a hatalmas szappanopera. Az asszonyok az utcán főznek, festik a kelmét, az autentikus afrikai szövetet, melyből hagyományos viseletük készül. A legtöbb asszony a fején hordja az eladásra szánt portékáját, miközben folyamatosan az utcát járja. Az egész utca egy nagy, színes forgatag. Ameddig a szem ellát, mindenhol kecskék, férfiak, nők és gyerekek. Mosolyok, köszöntések, üdvözlések minden irányból. Nincs ideges, türelmetlen megnyilvánulás, depressziós arc.
Errefelé nem divat megsérteni a másikat vagy dehonesztáló kijelentést tenni valakire. Itt elég, ha huzamosabb ideig nem tesznek pozitív gesztust egymás felé és ebből tudják, hogy valami baj történt, rendezni kell a nézeteltérést. Ugyanakkor a társadalmat átszövi a korrupció, a lopás és nyerészkedés. A széles néptömegekhez a nemzetközi segélyek csekély töredéke jut csak el.[27]
|
Képek a kultúráról                   |
Oktatási rendszer
A lakosság 70,5%-a (a 15 év felettieket nézve) analfabéta. A 25 év felettiek 82%-a nem járt iskolába.
Kulturális intézmények
kulturális világörökség
Maliban helyi államok sokkal az európai hódítás előtt keletkeztek. Ezekben sajátos „szudáni” (száheli) építészet alakult ki. Ez a kulturális örökség indokolja, hogy az UNESCO világörökséggé nyilvánította a következő helyeket:
- Dzsenné óvárosa;
- Timbuktu mecsetei, mauzóleumai és templomai;
- Dogonok földje;
- Aszkia síremléke. (Askia vagy aszkija a Szongai Birodalom uralkodóinak címe volt, majd az uralkodó dinasztia tagjainak családnevévé vált).
Tudomány
Művészetek
Építészet
Nyugat-Afrika építészetében egyedülállóak Mali kizárólag agyagból épült középkori mecsetei. Ezek egész sora látható például Timbuktuban, a 13-16. századi Mali Birodalom és Szonghai Birodalom fővárosában (Dzsingareiber mecset, Szankore mecset, Szidi Jahja mecsete).
Hagyományok
Gasztronómia
Mali gasztronómiája jelentős mértékben a rizsen és kölesen alapul.[28] Ezekhez levelekből készítenek mártást, pl. spenótból vagy pedig édesburgonyából, kenyérfalevélből esetleg földimogyoróból paradicsom hozzáadásával. Melléje húst is adnak, amely lehet marha, baromfi, birka, esetleg kecske.
Bár régiónként eltérők a kulináris sajátosságok, de elmondható, hogy Malinak tipikusan nyugat-afrikai a konyhája, mivel itt is általánosan fogyasztott étel a fufu vagy a jollof.[29]
Fő látnivalók:[30]
- A világörökségi helyszínek (Dzsenné, Timbuktu, Bandiagara szirtjei, Aszkia síremléke)
- Bamako
- Nemzeti parkok (Boucle du Baoulé, Kouroufing)
- Fort de Medine (Kayes)
- A Niger (folyó)
- A régi mecsetek
- La Dune Rose
Olimpia
| Dátum | Ünnep |
|---|---|
| január 1. | Újév |
| január 20. | A hadsereg napja |
| március 26. | Moussa Traoré rezsimjének mártírjai |
| május 1. | A munka ünnepe |
| május 25. | Afrika-nap, az Afrikai Egységszervezet (OAU) megalapításának emléknapja |
| szeptember 22. | A függetlenség napja |
| december 25. | Karácsony |
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
