Remove ads
város Elefántcsontparton, az ország korábbi fővárosa From Wikipedia, the free encyclopedia
Abidjan (ejtsd: Abizson) Elefántcsontpart legnagyobb városa, gazdasági és kulturális központja. Korábban az ország politikai centruma és fővárosa volt, 1983 óta azonban az Elefántcsontpart középső részén elhelyezkedő Yamoussoukro tölti be ezt a szerepet.
Abidjan | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Elefántcsontpart | ||
Régió | Lagunes | ||
Alapítás éve | 1899 | ||
Polgármester | Pierre Djédji Amondji | ||
Körzethívószám | 00225 | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 4 980 000 fő (2016)[1] | ||
Népsűrűség | 1475,2 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 18 m | ||
Terület | 2119 km² | ||
Időzóna | GMT (UTC+0) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 5° 20′ 11″, ny. h. 4° 01′ 36″ | |||
Abidjan weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Abidjan témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Abidjan a francia nyelvű Nyugat-Afrika legnépesebb városa. Az Ébrié lagúna partján fekszik, több félszigeten és szigeten, melyeket hidak kötnek össze.
Az Ebrié legenda szerint az Abidjan név (korábban Abijean) egy félreértésből származik. Egy öregember, fagyűjtésből hazatérve találkozott egy eltévedt európai felfedezővel, aki a legközelebbi falu nevét kérdezte tőle. Az öregember nem értette a fehér ember nyelvét, azt hitte, azt kérdezik tőle, hogy mit csinált. Ijedtében azt válaszolta: „tchan me bidjan”, ami az ebrié nyelven azt jelentette: „csak ágakat gyűjtöttem”. A fehér utazó ezt a kérdésére adott válasznak értette, és a város nevét, Abidjanként jegyezte le.
Grand-Bassam és Bingerville után Abidjan volt Elefántcsontpart harmadik fővárosa. Bingerville jelenleg Abidjan egyik külvárosa.
Bingerville-t 1899-ben építették Houidaille építész irányítása alatt. Egy sárgalázjárvány kitörése után a Grand-Bassamban lakók ide költöztek, a város egészségesebb klímája miatt. A gyarmati kormányzat ekkoriban költözött ide, a város nevét első kormányzójáról, Louis-Gustave Bingerről kapta.
A közelben fekvő Abidjan több helyet és az üzleti terjeszkedéshez jobb körülményeket biztosított. Az egykori rakpart, mely ma már maga a kikötő, gyorsan fejlődött, és a kolónia gazdasági kapuja lett. 1904-ben, mikor Bingerville még nem épült ki teljesen, Abidjan lett az elefántcsontparti gyarmatosítók gazdasági központja, innen szállították az európai árukat a kontinens belsejébe.
1933. augusztus 10-én rendelettel Abidjant tették az ország fővárosává, számos „tchama” falu lakosságát áthelyezték, akik főként Adjaméba költöztek. A Plateau kerülettől délre fekvő Dugbeyo falut a lagúna másik partjára Anoumaboba költöztették. Ez a falu lett később, 1934-ben a város Treichville kerülete, az ország felfedezője és első gyarmati kormányzója, Marcel Treich-Laplène tiszteletére. Ahol egykoron Dugbeyo feküdt, ma az Avenue Treich-Laplène buszvégállomása és kompkikötője található
A város az egykori gyarmati szabályok szerint épült. A gyarmatosítók a Plateau-n laktak, míg a helyiek a város északi területeit népesítették be. A két körzetet a Gallieni laktanya választotta el egymástól, jelenleg itt található a bíróság épülete.
1931-ben Plateau-t és Treichville-t pontonhíddal kötötték össze. Ugyanebben az évben határozták meg Abidjan utcaelrendezését és címjegyzékét, melyek egészen 1964-ig érvényben maradtak.
A városvezetés 1951-ben úgy döntött, hogy megépítik a Vidri csatornát, mely a tengert a lagúnával összekötő csatorna; ezen keresztül a hajók egészen Abidjan kikötőjéig juthattak el. A csatorna megépítése a lagúna hőmérsékletének jelentős csökkenését okozta.
A függetlenség kikiáltása után, 1960-tól az egykori gyarmati városok adminisztratív és üzleti központokká váltak, valamint az elnök székhelye is itt volt. Treichville-nek a repülőtér és a tengerpart felé eső déli területein az európaiak és a középosztálybeli abidjaniak éltek. A Cocody kerület, mely a gyarmati várostervezők elképzelése szerint hatalmas bennszülött kerület lett volna, az elnöki rezidenciának, a francia nagykövetségnek és 2006 óta az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb afrikai nagykövetségének ad helyet.
Ezután Abidjan a hosszú gazdasági felvirágzás korszakába lépett, mely egészen az 1980-as évekig tartott, a város „Afrika Párizsává” vált. Elegáns kaszinóival és világszínvonalú szállodáival a város Nyugat-Afrika legbiztonságosabb és legkívánatosabb turistacélpontjává vált. Felhőkarcolói és divatos bevásárlókerülete a stabilitás és virágzás szimbólumává tették a nyugatbarát Houphouët-Boigny kormány alatt.
Boigny végül szülőhelyére, Yamoussoukróba tette át Elefántcsontpart fővárosát. Az egykori faluból hatalmas anyagiak árán varázsolt várost. Ez a lépés azonban szimbolikus volt, mert Yamoussoukro a mai napig semmilyen tekintetben nem Elefántcsontpart székhelye. Abidjanban vannak a főbb gazdasági és pénzügyi szektorok, bankok, egyetemek, kikötők, nagykövetségek, gyárak, cégek stb.
A 2006-os adatok szerint a város lakossága 3 796 677. 2006-ban a városban és vonzáskörzetében 5 060 858-an éltek. Ez a növekedés a 2002 szeptembere óta tartó háború következménye. A városnak sok olyan lakosa van, akik a munka és a biztonságosabb élet miatt érkeztek ide.
1920 | 1946 | 1970 | 1978 | 1998 | 2003 |
---|---|---|---|---|---|
1000 | 48 000 | 500 000 | 1 200 000 | 3 125 890 | 3 660 682 |
1920 óta |
1950-ben a városnak még csak 50 000 lakosa volt. Az egymilliós lélekszámot 1975-re érte el, ekkoriban a város lakossága évi 10-12%-kal nőtt, 6-7 évente megkétszereződött. Az 1980-as 1990-es évek válságai miatt a növekedés élesen lecsökkent. A 20. század utolsó két évtizedében a növekedés 6%-ra esett vissza. A születések által okozott népszaporulatot a bevándorlás még tovább növelte.
Abidjan Elefántcsontpart déli részén az Ébrié lagúna partján fekszik. A város központja a Plateau a város üzleti centruma. Cocodyval, Deux Plateaux-val (a város leggazdagabb kerülete, ahol jellemzően a diplomaták és a gazdagok laknak) és Adjamé nyomornegyedeivel együtt a lagúna északi partján fekszik, Treichville és Marcory délen fekszik, Abobo-Doume és Yopougon a nyugatra, Boulay-sziget pedig a lagúna közepén. Még délebbre Port Bouët található, ahol a város repülőtere és a fő kikötő található.
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rekord max. hőmérséklet (°C) | 35,0 | 35,7 | 34,9 | 35,0 | 34,9 | 36,2 | 34,0 | 32,0 | 32,1 | 32,8 | 35,0 | 33,7 | 36,2 |
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 30,5 | 31,0 | 31,1 | 31,2 | 30,4 | 28,7 | 27,4 | 26,9 | 27,6 | 29,2 | 30,5 | 30,3 | 29,6 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 23,5 | 24,6 | 24,9 | 24,9 | 24,6 | 23,7 | 22,9 | 22,1 | 22,3 | 23,6 | 24,4 | 23,8 | 23,8 |
Rekord min. hőmérséklet (°C) | 14,7 | 16,0 | 19,0 | 15,9 | 18,5 | 18,6 | 17,1 | 17,2 | 15,2 | 17,5 | 19,5 | 16,5 | 14,7 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 16 | 49 | 107 | 141 | 294 | 562 | 206 | 37 | 81 | 138 | 143 | 75 | 1848 |
Havi napsütéses órák száma | 183 | 212 | 226 | 210 | 192 | 117 | 115 | 121 | 141 | 202 | 225 | 208 | 2152 |
Forrás: Deutscher Wetterdienst,[2] Danish Meteorological Institute[3] |
2002 előtt a város neve „Abidjan városa” („Ville d'Abidjan”) volt. Abidjan városa 10 önkormányzatra oszlott, mindegyiknek saját tanácsa és polgármestere volt. A 10 önkormányzat fölött állt a központi városháza, melynek vezetője Abidjan polgármestere volt, akit gyakran „főpolgármesternek” is hívtak.
Abidjan városa része volt az „Abidjan körzetnek”, melyhez a városon kívül a város körüli további három alprefektúra is tartozott. Abidjan körzet az ország Lagunes régiójának volt része.
2001 augusztusában Elefántcsontpart kormánya megszüntette „Abidjan városát” („Ville d'Abidjan”), helyette Abidjan tíz önkormányzatát és a három alprefektúrát összevonták „Abidjan körzet” néven. Az így kialakított Abidjan körzet (2119 km²) sokkal nagyobb, mint a korábbi város (422 km²). A reformok 2002-ben léptek életbe, az abban az évben tartott helyi választásokkal egyidőben.
Abidjan körzet a következő kerületekre oszlik:
Mindegyik kerületet saját önkormányzat irányít, melynek élén polgármester áll.
Fontos megjegyezni, hogy Abidjan város és a környező települések közötti különbség csak statisztikai jellegű, hasonló London és London környékének felosztásához. A terület irányítása egységes.
Az irányítás a kerületi kormányzó (Gouverneur du District) kezében van, akit Elefántcsontpart elnöke nevez ki. A kormányzó megbízatása öt évre szól. Abidjan körzet kormányzója Abidjan de facto főpolgármestere is.
A törvényhozás a Körzeti Tanács (Conseil du District) kezében van. A tanácsnak 78 tagja van, akiknek megbízatása öt évre szól. A tanácstagok egyharmadát az Abidjan körzetet alkotó önkormányzatok tanácsai delegálják, míg kétharmadát az Abidjan körzetben élő polgárok választják meg ötévente, közvetlen szavazással.
A legfontosabb iparágak: élelmiszerfeldolgozás, kávé, kakaó, fa, gépjárműipar és textilipar, vegyipar. A városban nagy olajfinomító is van. Abidjan fontos kereskedelmi kikötőhely is, mely kaput nyit a világ és Nyugat-Afrika termékei számára.
A körzet adja az ország energiatermelésének a felét.
Az Ivory Coast Telecom távközlési társaságnak jól működő vezetékes telefonhálózata van, 450 000 előfizetővel (2004-es adat). A társaság nagysebességű internetet, bérelt vonalakat, ADSL-t biztosít. A városban további szolgáltatók is működnek: Aviso, Africa On Line, Globe Access stb.
A legfontosabb nemzetközi pénzintézeteknek van képviselete Abidjanban: Világbank, IMF, BAD, BOAD stb. .
Nyugat-Afrika tőzsdéje (BRVM) Abidjanban működik.
A város több állomásáról, köztük a legfontosabbról, Treichville-ből járnak vonatok Ouagadougou-ba. Treichville-t, Abobo-Doumé-t és a Plateau-t kompjáratok kötik össze. A Port Bouet Airport körülbelül 16 km-re fekszik a város központjától.
Abidjan modern kikötője 1950-ben nyílt meg, amikor a Vidri csatornát megépítették, összeköttetés biztosítva ezáltal az Ébrié lagúna és az Atlanti-óceánban fekvő Guineai-öböl között. A kikötő forgalma 1995-ben 12 millió tonna volt, melyből 5,5 millió kőolajtermék volt. Abidjan most megpróbálja visszaszerezni azt a forgalmat, amely a politikai nyugtalanságok miatt más kikötőkbe vándorolt át. Az 1999. decemberi katonai államcsíny óta a hajóforgalom más kikötőket választott: Accrát, Lomét, Cotonout és Dakart.
Abidjannak nagy nemzetközi repülőtere van, a Félix-Houphouët-Boigny nemzetközi repülőtér (IATA: ABJ, ICAO: DIAP).
A város északi és déli felét a Houphouët-Boigny és a Gaulle hidak kötik össze. Ezek a hidak Treichville és a Plateau között fekszenek, kapacitásuk nem kielégítő, különösen csúcsidőben. A kormány előkészítette egy harmadik híd megvalósíthatósági tanulmányait Cocody és Marcory között. Sajnos az 1999 óta tartó politikai zavargások miatt ezt a tervet levették a napirendről.
Abidjan a nyugat-Afrikai zene és művészet útkereszteződésében fekszik. Számos művészeti fesztiválnak ad otthont.
Abidjanban több nemzetközi szervezetnek van képviselete, ezek: UNICEF, UNDP, WHO, WFP, UNOPS, FNUAP, ILO, IMF stb. A világ több szervezetének van Abidjanban olyan képviselete, mely az egész régiót kiszolgálja. Itt található az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége, valamint az Afrikai Fejlesztési Bank, mely egy ideig Tunéziában működött.
Elefántcsontpart nemzeti sportjai: kosárlabda, atlétika, rögbi, kézilabda és röplabda. A labdarúgás is nagyon népszerű, a legfontosabb csapatok: ASEC Mimosas és Africa Sports National.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.