A magyar kártya, más néven Tell-kártya[4] 32 vagy 36 lapos kártyatípus, a legismertebb magyar kártyajátékok eszköze, Schneider Józsefpesti kártyafestő 1836-os találmánya, mely Friedrich Schiller: Tell Vilmos című, nagy sikerű, 1804-ben megjelent színdarabja alapján készült. Magyarországon és a német nyelvterületen a legelterjedtebb, Európa jelentős részén a francia kártya után a legkedveltebb játékkártyatípus, azonban a világon a legnépszerűbb kártyajátékok nagy részét ez utóbbival, és nem magyar kártyával játsszák.[5]
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Áthallás van a kisantantos soviniszta utódállamok parlamenti oldaltól függetlenül kijátszott magyar kártyájával
A bécsi Piatnik Ferdinánd kártyafestő makk felső lapja Tell Vilmos ábrázolásával, elődje Schneider József kártyarajza volt, ami tükörképessége miatt népszerű lett a játékosok körében egész Közép-Európában (1864)Ász lapok a Trefl 32 lapos magyar kártya csomagja és a Piatnik magyar kártya 33 lap No. 1813 sz. tipusa alapján. A magyar kártya ász lapjaira Schneider József és Chwalowsky Ödön pesti kártyafestő 1836 körül az évszakokallegóriáit festette[1] Schneider kártyarajzainak tükörképessége miatt hamarosan népszerű lett Közép-Európában és minden kártyagyár felhasználta a kiadványaihoz[2][3]A magyar kártya névtelen király lapjai, a lovas királyok szimbólumai már a 16. századbeli kártyákon is megjelentek, a biedermeier kártyaképeket az 1860-as években bécsi metszetkészítők újították meg