Maginot-vonal
francia védelmi rendszer (19.-20. század) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Maginot-vonal ([maʒi'noː]) André Maginot (1877–1932) francia hadügyminiszter javaslatára 1927–1932 között a francia–német, az olasz–francia és a francia–luxemburgi határon épült, védelmi célokat szolgáló, korszerű erődrendszer.[1] Teljes hossza 350 km, költségvetése összesen ötmilliárd frank volt, annak ellenére, hogy a francia parlament eredetileg hárommilliárdot szavazott meg e célra. A kor általános gondolata volt az erődvonal-rendszer kiépítése, amivel elkerülhetőnek tartották az első világháború megismétlődését. Minden más európai védővonalnál erősebb, korszerűbb volt, főleg az Elzász-térségben. Az általában 2 km mélységű védvonal itt elérte a 20 km mélységet is. Erődökből és az erődök között húzódó föld alatti járatrendszerből, valamint az ezeket ellátó hátországi infrastruktúrából állt. Az erődök alsó szintjein képezték ki a legénységi körleteket, kórházakat, lőszerraktárakat. Kétféle erődítmény (tüzérségi és gyalogsági) létezett, valamint a kazamatának nevezett kisebb helyiségek. Egy-egy erődvonal védekezését egy fő erőd tartotta kézben, amelyet akár 100 méter mélységbe is süllyesztettek.
Maginot-vonal | |
Az erődrendszer egy erődje | |
Építési adatok | |
Építés éve | 1927–1932 |
Rekonstrukciók évei | 1932–1940 |
Építési stílus | Védelmi vonal |
Felhasznált anyagok | vasbeton |
Építési költség | Ötmilliárd frank (1930-as) |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | katonai objektum |
Tulajdonos | Francia állam |
Kezelő | Franciaország hadereje |
Alapadatok | |
Hosszúsága | 350 ezer m |
A Wikimédia Commons tartalmaz Maginot-vonal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |