Kőszeg ostroma a személyesen I. Szulejmán szultán vezette török hadsereg 1532-es hadjáratának hadi eseménye volt a nyár végén. A Vas vármegyei, viszonylag kis vár több mint három hétig ellenállt a török támadásoknak a horvát Jurisics Miklós várkapitány vezetésével. A várat alig félszáz katona védte, mellettük képzetlen parasztok is harcoltak a túlerő ellen. A várvédőket segítette az időjárás is. Jurisics sikerrel ellenállt a szultán seregeinek, jól kihasználva a helyzet adta előnyöket és a változó időjárást. Magyarországon ebben a háborúban kezdték alkalmazni az aknaharcot a várostromoknál. Jurisics érdeme, hogy néhány aknát, aránylag kevéssé képzett védővel meg tudott semmisíteni. Szulejmán eredetileg Bécset akarta elfoglalni, melynek ostromával három évvel korábban már próbálkozott, de kudarcot vallott. Most a birodalmi seregek felkészülten várták az újabb ostromot. A szultán tudta ezt, és nem akart kockázatos ütközetbe bocsátkozni.[1]
I. Szulejmán az ostrom végeztével egy másik útvonalon, Alsó-Ausztriát, Stájerországot (részben a mai Szlovéniát) és Szlavóniát érintve tért vissza a Balkánra. A következő évben békekötésre került sor a Habsburg Ausztria és az Oszmán Birodalom között, de a háború Magyarországon még évekig tartott.
Kőszeg ugyanakkor igazolta a végvárak jelentőségét. Mivel nyílt csatában a török hadsereg ekkor eredményesebben harcolt, mint bármelyik európai, de a várfal mögötti védekezéssel le lehetett lassítani a főerők előrenyomulását, vagy meg lehetett állítani azt. Kőszeg előhírnöke volt a jövendő évtizedek hadakozásainak, ami legjobban az 1543-as, majd 1552-es hadjáratokban tűnt ki.