tengeralattjáró-elhárító helikopter From Wikipedia, the free encyclopedia
A Ka–25 (NATO-kódja: Hormone) szovjet haditengerészeti helikopter, melyet 1958-ban fejlesztettek ki.
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Ka–25 | |
 | |
| Ka–25PL az Ukrán Állami Repülési Múzeumban | |
| Funkció | tengeralattjáró-elhárító helikopter |
| Gyártó | Ulan-udei Repülőgépgyár |
| Tervező | Kamov-tervezőiroda |
| Sorozatgyártás | 1965–1977 |
| Fő üzemeltetők | Szovjetunió, Oroszország, Ukrajna, India |
| Személyzet | 4 fő |
| Első felszállás | 1963. április 26. |
| Szolgálatba állítás | 1972. |
| Szolgálatból kivonva | szolgálatban |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ka–25 témájú médiaállományokat. | |
A Ka–25 fedélzeti helikopterek voltak Nyikolaj Kamov ellenforgó, koaxiális rotorjának első elterjedt alkalmazói. A reakciónyomatékot kiegyensúlyozó farokrotor hiánya miatt a konstrukció egyszerű és könnyű, a koaxiális főrotorok miatt pedig kisebb a rotorkör átmérője. A család első tagjaként az először 1960-ban repült Ka–20 Harp a szovjet haditengerészet 1957-es fedélzeti tengeralattjáró-elhárító helikopter kiírására készült el. Ez a gép volt a bevethető Hormone-ok alapja. A széria Ka–25BS Hormone–A méretben és megjelenésben szinte ugyanolyan volt, viszont hadműveleti eszközökkel és megnövelt teljesítményű 900 lóerős (671 kW) GTD–3F hajtóművekkel lett felszerelve (a hajtóműveket 1973-tól 990 lóerős/736 kW-os GTD–3M típusúakkal váltották fel). A gép 1967-ben állt szolgálatba.
Noha a törzs alsó része vízhatlan, a Ka–25-öt nem tervezték vízreszálló üzemeltetésre, és a futóművekre gyakran felfújható ballonokat szerelnek vízre történő kényszerleszállás esetére. A kabin a cél számára kielégítő, bár a személyzet nem tud benne felegyenesedni, és a későbbi rendszerek beszerelése a belső teret még zsúfoltabbá tette. A tengeralattjáró-elhárító feladatra elsősorban a következő szenzorokat használja: I/J hullámsávú radar (NATO-kódja: Big Blue), OKA–2 merülő hangbója, a faroktartóban elhelyezett lefelé tekintő Tie Rod elektrooptikai érzékelő, és mágneses anomália detektor, melyet a kabin hátsó részében kialakított rekeszben vagy a középső függőleges vezérsík alatti burkolatban hordoz. A törzshátsórész jobb oldalára dobozszerű szonárbója-kivető szerelhető. Festékbombák vagy füstgyertyák szintén szállíthatók külső függesztéssel. Átfogó repüléselektronikával, védelmi és navigációs rendszerekkel szerelték fel.
Általában fegyverzet nélkül használják, bár fel lehet szerelni egy koporsószerű fegyvertartóval a has alatt, mely a radartól fut hátra a faroktartóig, illetve kis bombák és mélységi bombák függeszthetők az orrfutók mögötti kis pilonokra. A törzs alatti fegyvertartó sokféle fegyvert, még nukleáris mélységi bombát is szállíthat. Ha kábelvezérlésű torpedót szállít, akkor a törzs elejének bal oldalára kábelorsót szerelnek.
Becslések szerint a legyártott kb. 450 Ka–25-ből mintegy 260 volt Hormone–A, de mára már csak néhány maradt szolgálatban, második vonalbeli feladatokra. Noha a korábbi Szovjetunió haditengerészetei kivonták a frontvonalbeli szolgálatból a Ka–25BS-t, a kis számban Indiába, Szíriába, Vietnámba és a korábbi Jugoszláviába exportált példányok többsége még szolgálatban áll.
A Nyugaton másodikként megismert Ka–25K változat a Hormone–B típusjelzést kapta. Ezt a változatot kívülről a korábbi lapos aljú változat helyett alkalmazott kerek, orron elhelyezett radarburkolatról, és a törzshátsórész alatt elhelyezett kis kupoláról lehet felismerni. Ezen a változaton a négy futómű felemelve eltávolítható a radar pásztázási teréből.
A Ka–25 utolsó változata a Hormone–C NATO jelzést viselő Ka–25PSZ, melynek példányait felesleges Hormone–A gépekből alakították át. A gép leginkább kutató-mentő feladatkörben ismert, bár egyes források szerint rakétairányítóként is szerepelt, Hormone–B gépekkel együtt. A tengeralattjáró-elhárító rendszerektől megszabadított Ka–25PSz legfeljebb 12 utast vagy ennek megfelelő terhet emelhet fel, így hasznos hajók közötti, vagy hajó és part közötti szállítógépként. A legtöbb Ka–25PSz-t keresőfényszóróval és egy 300 kg terhelhetőségű csörlővel is felszerelték. A gépeket mára többségében felváltották a Ka–27 kutató-mentő változatai.
Jugoszláv Légierő
Szovjet haditengerészeti légierőSeamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
