Kapitulációs szerződés
egyenlőtlen szerződés fejlett és gyenge országok között / From Wikipedia, the free encyclopedia
A kapitulációs szerződés (leegyszerűsítve: kapituláció) a nemzetközi jogban egykor az államközi kapcsolatokat szabályozó olyan szerződést jelentett, amely szerint az egyik állam megengedi, hogy a szerződő állam polgáraira ne a fogadó ország törvényei, hanem a saját országuk törvényei vonatkozzanak, és ezeket a saját államuk tisztségviselője, a konzul érvényesítse. A legismertebb kapitulációkat az Oszmán Birodalom kötötte olyan országokkal, mint Franciaország vagy a Nagy-Britannia, akiknek a kereskedői a kapitulációk által kivételes jogokat és elbánást kaptak az Oszmán Birodalomban. A kapitulációs szerződéseket a fogadó állam részéről eleinte az is elősegítette, hogy ők gyakran alacsonyabb rendűnek tartották a más vallású idegeneket és könnyen hozzájárultak ahhoz, hogy ügyeiket intézzék maguk között. Később a kapituláció értelme némileg módosult, amikor az európai országok katonai nyomás segítségével kötöttek hasonló egyenlőtlen szerződéseket Kínával és más országokkal.
Nem tévesztendő össze a következővel: kapituláció. |
Napjainkban már egyetlen érintett államnak sincs kapitulációs szerződése más állammal.[1]