optikai eszköz képek rögzítésére From Wikipedia, the free encyclopedia
A kamera a camera obscura latin kifejezésből származó elnevezés, amelyet a magyar filmfelvevőgép és videókamera értelemben vett át. Idegen nyelvek analógiájára a fényképezőgép elnevezésére is használni tévedés.
Egy optikai lencsékből[1] és fényvédett részből álló szerkezet. A lencsék zárszerkezeten keresztül képet vetítenek egy rögzítő felületre (analóg filmre vagy digitális CCD-re).
A híradástechnikában az átviteli rendszer eleme, képek vagy képsorozatok optikai képét időben változó elektromos jellé alakító leképező készülék. A kimenetéről levehető videojel szinkron és színkódolási (például PAL) információkat tartalmaz.
A filmfelvevőgép fényérzékeny filmre (celluloidra) rögzíti a tárgyakról beeső fényjeleket. Ezeket a filmszalag szélessége alapján csoportosítják: a leggyakoribb, legelterjedtebb a 8 (otthoni használatra), 16 vagy 35 mm-es film. A mozifilmek jellemzően 35 mm-es filmre készülnek, s terjed a pusztán digitálisan rögzített nagy felbontású film is.[2]
A videókamera a CCD-re vagy CMOS-ra érkező fényt elektronikus jellé alakítja. A jel rögzítése történhetett analóg módon kazettában lévő mágnesszalagra, de ma már inkább digitálisan (kazettában lévő mágnesszalagra, írható DVD-re, esetleg merevlemezre, mint a számítógépnél). A felbontásuk már eléri a hagyományos, celluloidos kamerákét.[3]