Adószedő fiaként Mattheson szabadelvű oktatásban részesült, és zeneleckéket vett csembaló-, hegedű-, zeneszerzés- és énektanulmányozásból. Kilencévesen már énekelt és orgonált a templomban, és tagja volt a hamburgi Oper am Gänsemarkt kórusának, ahol 1696-ban szólistaként debütált női szerepben. Hangváltás után tenor hangfekvésben énekelt, és operákat komponált. 1704-ben itt mutatták be első operáját, Die betrogene Staats-Liebe/oder Die unglückselige Cleopatra, Königin von Egypten címmel, és 1705-ben ő alakította Fernando karakterét HändelAlmirájának világpremierjén. 1718-tól a hamburgi dóm(wd)kántora volt egészen addig, amíg siketsége miatt el nem kellett hagynia a posztot.
Georg Friedrich Händel hamburgi tartózkodása alatt Mattheson közeli barátja lett, annak ellenére, hogy 1704-ben Kleopátra című operájának előadása közben a szerző egy vita során majdnem megölte barátját. Händel megmenekült egy nagy fémgombnak köszönhetően, amely kivédte Mattheson kardcsapását. Az esemény után azonban kibékültek, és egész életükben levelezésben maradtak: nem sokkal barátja halála után Mattheson még John Mainwaring (1735–1807) Händel-életrajzának német nyelvű fordítását is saját maga szerkesztette meg és adta ki. Hamburgban, saját költségén 1761-ben.[10]
1706-tól diplomata volt. Angolul tanult, és folyékonyan beszélte a nyelvet. Így lett Sir John Wich angol nagykövet fiának gyámja, és a nagykövet titkára. Külföldre utazott kiküldetésekre, ahol főnökét képviselte. 1709-ben feleségül vett egy angol nőt.
Mattheson leginkább arról híres, hogy zeneteoretikával foglalkozott. Értekezéseket írt a német barokk zene előadási gyakorlatáról, mint például az 1739-ben megjelent Der vollkommene Kapellmeister című művében.
Legtöbb kompozíciója vokális zenére vonatkozik, amely 8 operát, valamint számos oratóriumot és kantátát foglal magában. Írt néhány szonátát és zenét billentyűs hangszerekre is. Minden művét egy opera, egy oratórium és néhány hangszeres zene kivételével hadizsákmányként elrabolták a második világháború során. Az anyagot aztán 1998-ban az örmény kormány Hamburg városának adományozta. A kéziratokat jelenleg a Staats- and Universitätsbibliothek Hamburgban őrzik.
1764-ben bekövetkezett halála után Johann Matthesont a hamburgi Szent Mihály-templomban temették el, sírja ma is látogatható.
Mattheson hat operát komponált (és további feldolgozásokat készített mások operáiból), 33 oratóriumot, zenekari művet és kamarazenét. Műveinek nagy részét a Hamburgi Állami Könyvtárban tárolják. A második világháború alatti áthelyezésük óta elvesztek, és 1998-ban tértek vissza az örmény Jerevánból.
Operak
Die Plejades, oder das Siebengestirne (Friedrich Christian Bressand), daljáték, Hamburg 1699 und Braunschweig 1699; a zene nagyrészt elveszett
Der edelmühtige Porsenna (Bressand), daljáték 4 felvonás, Hamburg 1702.
Der Tod des großen Pans, gyászzene (Ehrenpforte: „Trauerspiel“) auf den Opernbegründer Gerhard Schott (Heinrich Hinsch), 1702 Hamburg; zene (részben Georg Bronnerrel) elveszett
Victor, Hertzog der Normannen, (Hinsch), Pasticcio 3 felvonás, 1702 Hamburg (1. felvonás Johann Christian Schieferdeckertől 3. felvonás Bronner); zene elveszett
Die unglückselige Cleopatra, Königin von Egypten oder Die betrogene Staats-Liebe (Friedrich Christian Feustking), dramma per musica 3 felvonás, 1704. október 20. Hamburg (Partitur: Schott, Mainz)
Le Retour du siècle d’or, das ist Die Wiederkehr der güldnen Zeit (Gräfin Löwenhaupt, vielleicht Amalie Wilhelmine von Königsmarck(wd)?), französisches Operetgen, Holstein 1705, Nehmten és Perdoel; szöveg és zene elveszett
Boris Goudenow, oder Der durch Verschlagenheit erlangte Thron (Mattheson), dramma per musica 3 felvonás, Hamburg 1710, csak 2005-ben mutatták be (koncertben Hamburgban; színre Bostonban)
Die geheimen Begebenheiten Henrico IV, Königs von Castilien und Leon oder Die getheilte Liebe (Johann Joachim Hoë) 1711. február 9. Hamburg
Oratóriumai
Die heilsame Geburt und Menschwerdung unsers Herrn und Heilandes Jesu Christi Hamburg 1715.
Chera oder Die leidtragende und getröstete Witwe zu Nain Hamburg 1716.
Die gnädige Sendung Gottes des Heiligen Geistes Hamburg 1716.
Cum Christo. Der verlangte und erlangte Heiland. Oratorium auff Weinachten Hamburg 1716.
Der siegende Gideon (Johann Georg Glauche) Hamburg 1717.
Der reformirende Johannes (Johann Georg Glauche) Hamburg 1717.
Brockes-Passion (Der für die Sünde der Welt gemarterte und sterbende Jesus) (Barthold Heinrich Brockes) Hamburg 1718
Der aller-erfreulichste Triumph vagy Der überwindende Immanuel Hamburg 1718.
Die glücklich-streitende Kirche Hamburg 1718.
Die Frucht des Geistes (Erdmann Neumeister) Hamburg 1719.
Christi Wunder-Wercke bey den Schwachgläubigen (Hoefft) Hamburg 1719.
Die göttliche Vorsorge über alle Creaturen (König) Hamburg 1718.
Die durch Christi Auferstehung bestätigte Auferstehung aller Todten (M. Weichmann) Hamburg 1720.
Das Größte Kind in einem Oratorio auff weynacht Hamburg 1720
Der Blutrünstige Kelter-Treter und von der Erden erhöhete Menschen-Sohn Hamburg 1721.
Das irrende und wieder zurecht gebrachte Sünden-Schaaf Hamburg 1721.
Der unter den Todten gesuchte und unter den Lebendigen gefundene Sieges-Fürst Hamburg 1722.
Das Große in dem Kleinen oder Gott in dem Herzen eines gläubigen Christen Hamburg 1722.
Das Lied des Lammes (Christian Heinrich Postel) Hamburg 1723
Der liebreiche und geduldige David Hamburg 1724
Der aus dem Löwen-Graben befreyte himmlische Daniel (Tobias Heinrich Schubart) Hamburg 1725.
Das gottseelige Geheimniß (Erdmann Neumeister) Hamburg 1725.
Der undanckbare Jerobeam (Mattheson) Hamburg 1726.
Der gegen seine Brüder barmherzige Joseph (Tobias Heinrich Schubart) Hamburg 1727.
Das durch die Fleischwerdung des ewigen Wortes erfüllte Wort der Verheißung (Wend) Hamburg 1727.
Das fröhliche Sterbelied (Mattheson) Hamburg 1760/61, 25. Apr. 1764.
Kamarazene
XII Sonates à 2-3 flutes sans basse, Amsterdam 1708, Mortier, 2teA 1708, Roger
12 Suiten für Cembalo / mint Pièces de Clavecin en Deux Volumes Hamburg 1714 / Harmonisches Denckmahl, London 1714.
Der brauchbare Virtuoso. Zwölf Sonaten für Violine oder Traversflöte & Basso continuo. 1717, Druck Hamburg 1720.
Critica musica. Hamburg 1722–1725 (Google Books: Band 1, Band 2)
Der Musicalische Patriot. Hamburg 1728.
Grosse General-Baß-Schule Oder: Der exemplarischen Organistenprobe. Hamburg 1731, archive.org
Kleine Generalbaß-Schule. Hamburg 1734.
Kern Melodischer Wissenschafft, bestehend in den auserlesensten Haupt- und Grund-Lehren der musicalischen Setz-Kunst oder Composition, als ein Vorläuffer des Vollkommenen Capellmeisters, Hamburg 1737 (Digitalisat)
Der vollkommene Capellmeister Hamburg 1739
Grundlage einer Ehren-Pforte. Hamburg 1740, archive.org
Die neueste Untersuchung der Singspiele. Hamburg 1744.
Behauptung der himmlischen Musik. Hamburg 1747.
Georg Friderich Händels Lebensbeschreibung. Hamburg 1761 (Mainwaring emlékiratainak német fordítása, kiegészítő anyagokkal)[11]
John Mainwaring: Leben und Musik des Georg Friedrich Händel. Előszó és fordítás Johann Mattheson. Átdolgozott új kiadás. Heupferd Musik Verlag, Dreieich 2010, ISBN978-3-923445-08-0
Otthagyás
Texte aus dem Nachlass. Szerkesztette: Wolfgang Hirschmann és Bernhard Jahn. Schriften zu den Rubriken: Biographisches, Publizistik, Philosophie und Ästhetik, Theologie und Moral, Musik, Gedichte. Hildesheim 2014, ISBN978-3-487-14531-0. Rezension[12]
Georg Friderich Händels Lebensbeschreibung, nebst einem Verzeichnisse seiner Ausübungswerke und deren Beurtheilung; übersetzet, auch mit einigen Anmerkungen, absonderlich über den hamburgischen Artikel, versehen vom Legations-Rath Mattheson, Hamburg, auf Kosten des Übersetzers, 1761 (accessibile on-line come ebook gratis Google)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Mattheson című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Mattheson című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
"Johann Mattheson", "Rhetoric and music" a The New Grove Dictionary of Music and Musicians-ból, szerk. Stanley Sadie. 20. kötet, Macmillan Publishers Ltd., London, 1980ISBN1-56159-174-2
Manfred Bukofzer: Music in the Baroque Era (Zene a barokk korban) W. W. Norton & Co., New York, 1947ISBN0-393-09745-5
