Budapest városrésze a IV. kerületben From Wikipedia, the free encyclopedia
Istvántelek Budapest egyik városrésze a IV. kerület délkeleti sarkában. A terület 1949. december 31-ig Rákospalota városrésze volt, Nagy-Budapest 1950-es kialakításakor csatolták a IV. kerülethez.
Nem tévesztendő össze a következővel: Istvántelke.
Határai: északon az Árpád út középvonalán a víztoronytól indulva a rákospalotai Fő út irányába – keleten a Budapest-Vác vasútvonal – délen a Madridi utca egyenes irányú elméleti folytatása a Rákospalotai Körvasút sor felé – nyugaton a Bécsi utca, és annak képzeletbeli folytatása (a Tó, Tél, Ősz, Nyár utcák töréspontjainak érintésével) egészen fel az Árpád út középvonaláig.
Istvántelek Adománylevele (1873)
Központi mintagazdaság és gazdaképző intézet alapítását Pest mellett, már az 1830-as évek második felében[2] szorgalmazta a Magyar Gazdasági Egyesület, melynek vezetői közül gróf Széchenyi István elsőként ajánlott fel erre a célra is támogatást. A gazdasági megújhodást érintő javaslatokból[3] az 1843/1844. évi országgyűlésen nem született törvény; e kérdések tárgyalását későbbre halasztották. Négy év múlva viszont egészen más, fontosabb kérdések foglalkoztatták a képviselőket. Kisvártatva kitört a szabadságharc... S a következmény, a császári megtorlás és önkényuralom, közel tíz évig korlátozta az egyesület nemzetgazdasági törekvéseit.[4] Enyhülés 1857 őszén következett be.[5]
A terület névadója gróf Károlyi István volt, aki mint egyesületi elnök – Korizmics László alelnök javaslatára[6] – a fóti uradalmához tartozó rákospalotai birtokából 1858. május 5-én, 150 magyar hold [64,8 hektár] területet ajánlott fel a Gazdasági Egyesület használatára.[7][8]
A helyszíni bejárás és átadás 1861. május 25-én volt,[9] mely után mezőgazdasági kísérletezést és gyümölcsfanevelést folytatott itt az Egyesület. Az okszerű fejlesztésekhez állami támogatásokat kapott[10][11] és adományokat gyűjtött. A gróf 1873. február 27-én állította ki a telek adománylevelét.[12]
A telek középső részén 1875-re felépült a gazdasági major, és megnyílt az Istvántelki Földmíves- és kertész-iskola[13] 13-14 éves árva, rászoruló fiúk számára.[14]
Istvántelek – mint agrárjótékonysági intézmény, tangazdaság és egyesületi mintagazdaság – létrehozását Korizmics alelnök végezte.[15][16] Ezzel, mintegy harminc évvel korábbi célkitűzése valósult meg az egyesületnek, melyet politikai okok (forradalom, önkényuralom) hátráltattak.
A telek északi részén, Ybl Miklós tervei alapján épült fel 1882 és 1888 között a Budapesti Első Gyermekmenhely Egylet fiókintézete, ami 1903-ban a Clarisseum nevet vette fel. Ma: Árpád út 199.
A fennmaradó területet 1904-ben gróf Károlyi Sándor felparcelláztatta, s az egykori majorsági épületekből Stephaneum elnevezéssel idősotthont [17][18] alakíttatott ki. A benne lévő kápolna titulusa, a fóti temploméval egyezően: Szeplőtelen fogantatás lett.[19][20] Ma: Istvántelki út 19.
Amikor 1950-ben létrehozták Nagy-Budapestet, Istvántelek Rákospalota részeként olvadt be a fővárosba. Míg azonban Rákospalota többi részét Pestújhellyel vonták össze az új XV. kerületet kialakítva, addig Istvántelek az Újpestből létrehozott IV. kerület része lett.
FSzEK Rákospalota 1. sz. Fiókkönyvtára (XV., Eötvös u. 8.) előterében kiállított archív képeslapokkal illusztrált plakát.
Kimutatás néhai gróf Károlyi Sándor és felesége, gróf Kornis Clarisse által Újpesten és Istvántelken létesített jótékony intézmények 1914. július 1-től 1915. december 31-ig való működéséről (Budapest, 1916)
"Az 1838. szept. 5-i választmányi ülésen Széchenyi indítványozta, hogy egy Pesthez közel fekvő ingatlan vásároltassék meg mintagazdaság alapítása végett; e célra a maga részéről 20000 forintot ajánlott fel. Ezzel egy központi gazdasági tanintézet alakítására is megindultak a tervezgetések." (Összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy Széchenyi az Akadémia alapítására 60000 Ft-ot ajánlott fel.) – Gaal: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alapítója: a Legnagyobb Magyar (Budapest, 1930) 134. old.
A pozsonyi országgyűléshez több előterjesztést nyújtott be az egyesület.
Irománya például: Az országosan felállitandó 's példánygazdasággal és földmivesiskolával összekapcsolandó Középponti Gazdaképző Intézetnek tervezete – In: Emlékirat Magyarország törvényhozójihoz intézve a' honi gazdaság ügyében a' Magyar Gazdasági Egyesület által (Pest, 1843), 19-38. old.
Törvényjavaslata például: Törvényjavaslat A’ középponti gazdaképző intézetről (Pozsony, 1844). Ebben, az MGE egy "Pest városához legközelebb fekvő kincstári" földterületet kér használatra, s hozzá 120000 frt támogatást (építkezésekre, tanügyi felszerelésekre).
A forradalom után csak két társadalmi szervezet, a Magyar Tudós Társaság és a Magyar Gazdasági Egyesület működhetett, de ezek is szigorú állami felügyelet mellett. Az egyesületet Heinrich N. János vezetésével egy 10-12 fős kormányzó választmány irányította, amelynek tagja volt az akkor állami tisztviselő Korizmics is. Ő a M. Gazd. Egyesület Választmányának felterjesztése a gazd. egyesület jövendő állása a gazdasági intézetek és alsóbb földmives iskolák felállitása iránt Magyarországban (Pest, 1851) című könyv 41. oldalán konkrét tervet közölt, hogy az egyesület miképpen képzeli a többcélú intézmény szervezeti felépítését, működtetését. – A földmives iskolák belső elrendezése: A) Általános elvek; B) Tanitási rend; C) Személyzet; D) Tanulók viszonyai; E) Költségek fedezése, a) gazdaság, b) intézet. Majd hozzáteszi: "illy példány-gazdaságoknak körülbelül 300 holdnyi kiterjedéssel volna szükséges birniok."
1857 augusztusában Alexander Bach, a császári kormány belügyminisztere jóváhagyta az MGE (új) szabályzatát, majd ugyanezen év novemberében tartották meg a tisztújító választást. Korizmics ekkor lett alelnök, mely tisztségét közel harminc évig viselte. Ezzel kapcsolatban a Vasárnapi Ujság 1886. évi 41. száma így ír: "Az… egyesület már rég szálka volt a császári kormány szemében, mely félt attól, hogy politikai gócponttá válhatik, elhatározta tehát föloszlatását s határozatát végre is hajtja, ha Korizmics tapintatának nem sikerül elhárítani a veszélyt. Ez érdemeért az egyesület… alelnökének választotta meg."
[1858. március] "21. gr. Károlyi Istvánnál voltam Fóton; sokáig beszélgettem vele. Leendő elnökünk, igen melegen, okosan s hazafiuilag nyilatkozott. Mondotta, hogy szándéka az egyesületnek közel Pesthez vagy 1 ½ száz [magyar] holdat adni kisérleti gazdaságul. [...] Igen tetszett neki végül, az általam indítványba hozott példánygazdaságok eszméje." (Korizmics kéziratos naplója, 144-. old.)
[1858. május] "5-kén tartatott választmányi ülésünkön először elnökölt Károlyi István. Egyesületi czélaink előmozdítására felajánlott kisérleti telekül egy 150 [magyar] holdnyi tért; további két példány gazdaságot saját birtokain. Egyiket Csongrádban, a másikat Szatmár megyében. A példány gazdaságokra, felszólitásomra határozta el magát. A kisérleti telekre én adtam neki az eszmét. Kezdetben ő a 150 holdat akarta példánygazdaságul ajánlani." (Korizmics kéziratos naplója, 155. old.)
A kiküldött egyesületi Bizottság tagjai (10 fő), utóbb egy Jelentésben foglalták össze tapasztalataikat. Ebben az iratban fogalmazódik meg hivatalosan (javaslatként), hogy a kihasított birtokrész neve a gróf emlékére "Istvántelek" legyen. Az Egyesület részéről Korizmics László alelnök, Benkő Dániel, Entz Ferenc, Galgóczy Károly, Gönczy Pál, Havas József, Kovács Gyula, Morócz István, Szathmáry Lajos és Szendrey Ignác igazgatóválasztmányi tagok; míg a gróf részéről (2 fő) Bossányi László titoknok és Győry Lajos uradalmi mérnök voltak jelen.
Lásd: Az államköltségvetésről szóló 1870. évi XI. törvényczikk: Rendkívüli kiadások cím / Földmívelés-, ipar- és kereskedelmi Ministerium fejezet / A gazdaság különböző ágai emelésére rovat. Az 1863. évben kilátásba helyezett 10000 Frt-ot (járulékot), 1870. február 5-én szavazta meg a Képviselőház.
Lásd: Az államköltségvetésről szóló 1872. évi VII. törvényczikk: Rendkívüli kiadások cím / Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi Ministerium fejezet / Gazdasági tanintézetek rovat. Az újabb támogatást, 12000 Frt-ot, a Képviselőház 1871. december 19-én szavazta meg Korizmics előterjesztésére, aki így érvelt: "hazafias adományok alapján […] bejött az első évek alatt 10000 frt. E 10000 frtból épült azon a telken [1869-ben, vályogból] a kertészház, rigolostatott a teleknek tetemes része […] Hogy tavaly adományoztatott már 10000 frt e czélra, s az idén ismét 12000 forint kéretik: ez onnan ered, hogy az egyesület ismervén az országnak számos szükségeit, merő takarékossági szempontból tavaly nem kérte az egész összeget, amire szüksége lett volna".
Az okirat (nyilatkozat) használati jog adományozásáról szól, nem pedig tulajdonjog-átruházásról. Az iratot két tanú, Bossányi László és Halmay József hitelesítette.
Az intézményt pontosan megnevezi és egyéb adatokat közöl: Jelentése báró Kemény Gábor földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministernek A GAZDASÁGI TANINTÉZETEK állásáról az 1880/81 tanévben. Melléklet a Földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi Magy. Kir. Ministerium 1882. évi költségvetésének indoklásához (Rendes kiadások, IV. czim) Budapest 1882, 42-43. old.
A parkosított, páternoszter öntözőrendszerrel ellátott többcélú gazdasági létesítményt néhány héttel a tanévkezdet (1875. november 1.) előtt Máday Izidor egyesületi tag többedmagával megszemlélte és részletes sajtócikkében így méltatta azt: "Szerencsét kivánunk az egyesületnek, főkép pedig jeles alelnökének Korizmics Lászlónak e szép alkotáshoz, mely a közügy körüli törekvéseinek egyik becses és maradandó emléke lesz!"
"Kiválólag erélyes tevékenységet fejtett ki az istvántelki tanintézet megalapítása és életbe léptetése körül." – Galgóczy: Emlékbeszéd KL az MTA tiszteleti tagja felett. MTA Emlékbeszédek IV/10. (Budapest, 1887.)
"Ezen intézet […] a gazdasági szakértelmességnek […] gyakorlati és elméleti terjesztésre van hivatva; […] felvirulása gróf Károlyi István főalapitója után, Korizmics László emléke lesz, a ki megalakitását vezérlette." – Galgóczy: OMGE Emlékkönyv (Budapest, 1880.)
Rátonyi Gábor Tamás: Az istvántelki Stephaneum. In: "Helyem, házam, palotám" (Bp. XV. ker. helytörténeti értesítő), 2017. november, III. évfolyam, 4. szám, p. 59-61.
Lásd: e szócikk szövegtörzsében hivatkozott rákospalotai könyvtár előterében kiállított képeslapokkal illusztrált plakátot (2007), amelyen e kápolnáról is látható korabeli kép.
é. sz. 47° 32′ 55″, k. h. 19° 06′ 04″
