Interlingva nyelv
mesterséges nyelv / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az interlingua vagy interlingva (saját neve interlingua vagy interlingua de IALA) egy prototípus-módszerrel szerkesztett naturalista mesterséges nyelv,[1] melyet az International Auxiliary Language Association (Nemzetközi Segédnyelv Egyesület) készített Alexander Gottfried Gode von Aesch (1907–1970) vezetésével; a végleges változat – közel negyed évszázados munka után – 1951-ben készült el. Szerkesztésekor a mai nyelvekben is élő elemek prototípusát (eredeti hangalakját) keresték meg a latin alapján, így a nyelvet első olvasatra általában bárki megérti, aki latinul tud vagy ismeri valamelyik újlatin nyelvet. Leegyszerűsítve, az interlingva lényegében egy „újlatin átlagnyelv”.[2]
Interlingva Interlingua | |
Kiejtés | [interˈliŋɡwa] |
Alkotó | International Auxiliary Language Association |
Első kiadás dátuma | 1951 |
Nyelvcsalád | mesterséges nyelv |
Írásrendszer | latin írás |
Forrásai | A mai európai nyelvekben meglévő latin eredetű szókincs és az angol nyelvtan. |
Gondozza | Union Mundial pro Interlingua (weboldala) |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | ia |
ISO 639-2 | ina |
ISO 639-3 | ina |
A Wikimédia Commons tartalmaz Interlingua témájú médiaállományokat. |
Nem tévesztendő össze a következőkkel: latino sine flexione nyelv és occidental nyelv. |
1957-ben alakult meg az Union Mundial pro Interlingua (UMI – Interlingua Világszervezet). 1967-ben az ISO elismerte, mint a nemzetközi terminológia számára alkalmas nyelvet. Rendszeresen jelennek meg folyóiratok, szakkönyvek és egyéb publikációk a nyelven. Beszélőinek számát néhány száz és néhány ezer közöttire becsülik.