Higroszkóposság
nedvszívó, nedvességet elnyelő jelleg / From Wikipedia, the free encyclopedia
A higroszkóposság bizonyos szilárd és folyékony anyagoknak azon tulajdonsága, hogy szabad helyen tárolva képesek a levegő nedvességtartalmát összegyűjteni és megkötni. Eközben az anyag (folyadék esetén) felhígul, illetve (szilárd anyag esetén) elfolyósodik vagy összecsomósodik. Az elnevezés a görög hygrosz (υγρός = ’nedves’) és szkoposz (σκοπός = ’megfigyelő’) szavakból származik.[1]
Erősen higroszkópos anyagok egyes szervetlen sók, pl. kalcium-klorid, magnézium-klorid, cink-klorid () vagy a foszfor-pentoxid (
) és a foszforsav (
), de hasonló tulajdonságokat mutatnak olyan hétköznapi anyagok is, mint a cukor, a karamell, a méz, a konyhasó (
), az etanol (
), a metanol (
), illetve a glicerin (
). A kénsav (
) már híg állapotában is higroszkópos, tömény formában pedig kifejezetten az.
Néhány erősen higroszkópos anyag vízmegkötő hatását kihasználva szárítószerként alkalmazható (elsősorban az elfolyósodó sók, továbbá a tömény kénsav és foszforsav) – például exszikkátorokban, szárítótornyokban.
A higroszkópos anyagokat először a légnedvesség jelzésére használták (lásd: higrométer(en)).