emlőscsalád From Wikipedia, the free encyclopedia
A hangyászsünfélék (Tachyglossidae) a tojásrakó emlősök (Ornithodelphia) alosztályának, azon belül a kloákások rendjének (Monotremata) egyik családja, a kacsacsőrű emlősök mellett. Míg a kacsacsőrű emlősök közé csak egyetlen faj tartozik, addig a hangyászsünöket négy faj is képviseli. Korábbi rendszerekben a hangyászsünöket és a kacsacsőrű emlősöket távoli rokon tojásrakó emlősöknek vélték, így két külön rendbe sorolták őket. Azonban a molekuláris biológiai eredmények bizonyították azt, hogy ez a két csoport sokkal közelebbi rokon, mint azt korábban vélték, vagyis a kacsacsőrűek és a hangyászsünök közelebb állnak egymáshoz, mint bármelyik más fosszilis tojásrakóhoz.
Hangyászsünfélék | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Miocén - jelen | ||||||||||||||||
Rövidcsőrű hangyászsün (Tachyglossus aculeatus) | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Nemek | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Hangyászsünfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hangyászsünfélék témájú médiaállományokat és Hangyászsünfélék témájú kategóriát. | ||||||||||||||||
A hangyászsünök teste henger alakú, zömök, fejük csőrszerű nyúlványban végződik, mely tulajdonképpen a kacsacsőrűek módosult csőrképződményének tekinthetők, mely a táplálkozási mód (hangyaevés) miatt alakult ki. A csőr végén szűk szájnyílás van, melyből vékony, féregszerű nyelvüket képesek kiölteni. A nyelvet a nyálmirigyek állandóan ragadós váladékkal látják el, a hangyák gyors és biztos felnyalása érdekében. A felső állcsont valamivel hosszabb, mint az alsó, és a csőrképződmény végénél találhatók a kis, tojásdad alakú orrnyílások. A szájüregben természetesen fogakat nem találunk, az állat rágásra sem képes. Ez az egyetlen emlős, aminek nincsenek fogai. Helyette a szájpadlásról nyúlnak le szarutüskék, melyekkel már elkezdik a rovarok kitinpáncéljainak szétmorzsolását.
Végtagjaik zömökek, rajtuk erőteljes szarukarmok vannak, főképp az elülső lábon. Ezt mintegy kaparóeszközként használják: feltúrják, feltörik vele a hangyák várait, hogy aztán lakmározhassanak. A hímek hátsó lábain erős sarkantyúk merednek, melyek ugyancsak jó fegyverként működnek ragadozók támadásakor.
Kültakarójuk igen különleges. A szőrzet erőteljes tüskékké alakult – olvadt össze – a háti részen, mely védi az állatot a ragadozóktól. Veszély esetén a tüskés háta alá húzza sebezhető részeit, így a ragadozóknak esélyük sincs zsákmányul ejteni. A hangyászsün hasi részén nincsenek tüskék, helyette ott erős szőrzet található.
Apró szemeik szinte alig észrevehetőek, mélyen ülnek a fej két oldalán. Érdekes, hogy a szemhéjak mellett még vékonyabb pislogóhártyájuk is van, mely a többi, fejlettebb emlősre nem jellemző. A hallójárat nyílása egészen hátul van a fejen a tüskék közé rejtve.
A hím hangyászsün péniszén négy makk van. Párzás közben ebből kettő lövell spermát a nőstény hangyászsün kétágú hüvelyébe, de minden párzáskor változó, hogy melyik kettő.[1] A nőstény az erszényesekhez hasonlóan bőrredőt visel, ebben költi ki tojásait.
A hangyászsünök Pápua Új-Guinea, Tasmania és Ausztrália lakói.
A hangyászsünöket a rendszertan jelenleg egy családnak tekinti, ahová két élő és egy kihalt nemet, és az ezekbe tartozó négy élő és négy kihalt fajt sorolnak.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.