német csillagász From Wikipedia, the free encyclopedia
Friedrich Wilhelm August Argelander (Memel, 1799. március 22. – Bonn, 1875. február 17.) német csillagász. Ismeretes mint a csillagok fényességének, pozíciójának és távolságának meghatározója.
| Friedrich Wilhelm Argelander | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1799. március 22. Memel, Poroszország |
| Elhunyt | 1875. február 17. (75 évesen) Bonn |
| Sírhely | bonni régi temető |
| Ismeretes mint | csillagász |
| Nemzetiség | porosz |
| Állampolgárság | német |
| Házastárs | Marie Sophie Charlotte Courtan (1801 - 1883) |
| Gyermekek | Heinrich Lorentz (1834 - 1908) Maria Wilhelmine Amalie (1827 - 1883 után) Maria Olga Elisabeth (1836 - 1854) Anna Mathilde Auguste (1838 - 1872) |
| Iskolái | Königsbergi Egyetem |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Königsbergi Egyetem |
| Pályafutása | |
| Tudományos fokozat | Csillagászat doktora (1822) |
| Munkahelyek | |
| Bonni Egyetem obszervatóriuma | igazgató 1837– |
| Turkui obszervatórium | igazgató, 1822–1837 |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
| Hatással voltak rá | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Wilhelm Argelander témájú médiaállományokat. | |
Kelet-Poroszországban született Memel városában (jelenleg: Klaipėda, Litvániában). Apja finn, Johann Gottfried Argelander, anyja német, Wilhelmina Dorotea Grünhagen.[1]
A Königsbergi Egyetemen Friedrich Bessel tanítványa volt. 1817 és 1822 között a Königsbergi Egyetem obszervatóriumában dolgozott. Felülvizsgálta annak a 2848 fényes csillagnak a pozícióját, amiket korábban John Flamsteed katalogizált. Tudományos fokozatát 1822-ben érte el. 1823 és 1837 között a Turkui Obszervatórium vezetője volt, majd Bonnba költözött. Ott egy új csillagászati obszervatóriumot tervezett és épített meg a Bonni Egyetem támogatásával. Az anyagi támogatás közvetlenül IV. Frigyes Vilmos porosz királytól érkezett, akinek Argelander gyerekkorától fogva jó barátja volt (az akkori koronaherceg egy időben Argelander szüleinek házában lakott, amikor a porosz királyi családnak menekülnie kellett a napóleoni háborúk idején).
1842-ben meghatározta a Groombridge 1830 csillag sajátmozgását. Évtizedekig ez volt a leggyorsabb sajátmozgással rendelkező csillag (jelenleg ez a csillag a harmadik helyen áll). Egy időben ez „Argelander csillaga” néven volt ismert.
1843-ban megjelentette Uranometria nova című művét, amiben a szabad szemmel látható csillagok pozícióit és fényességüket adta meg.
1844-ben jelentette meg „Felhívás a csillagászat barátaihoz” című körlevelét. Ebben nyomatékosan kérte, hogy a csillagászok fordítsanak több figyelmet a változó csillagok tanulmányozására. Ennek érdekében kidolgozott egy, az addig használtaknál jobb módszer a csillagok féányességének becslésére (ennek a alapja a vizsgált és a hozzá közeli csillagok fényességének összehasonlítása). A gyakorlott megfigyelők becslésének hibáját az új módszer ‡ 0,1 magnitudóra csökkentette. Ez olyan jó eredmény volt, hogy az eljárást amatőr csillagászok mindmáig használják.
Argelander kiválóan értett hozzá, hogy egyszerűen használható, gyors mérési módszereket dolgozzon ki a csillagok pozícióinak és fényességének meghatározására, ezzel megvetette a modern csillagászat alapjait. Heliométerrel mérte a csillagok távolságát. Kollégáival együtt katalogizálta a csillagokat (köztük a változócsillagokat is).[2] Argelander volt az első csillagász, aki a változócsillagokat tanulmányozta. Akkoriban még csak néhány ilyen csillag volt ismert. Ő vezette be a ma is használt osztályozásukat.[3]
Megbecsülte a Nap mozgásának irányát.
Adalbert Krüger és Eduard Schönfeld közreműködésével Argelander állította össze 16 év megfigyelései alapján a ma Bonni Katalógusnak Bonner Durchmusterung nevezett csillagkatalógust, ami 1852 és 1859 között jelent meg. Ebben 324 189, 9,5 magnitudónál fényesebb csillag pozíciója és becsült fényessége szerepel. Mivel a fényességet nem egy-egy mérés alapján becsülték, hanem keresték a legkedvezőbb légköri viszonyokat, a katalógus több mint egymillió mérés eredményeit tartalmazza az északi sarktól az égi egyenlítő alatti tartományig.[4] Ez volt az utolsó olyan csillagkatalógus, amit fényképek használata nélkül állítottak össze.
1863-ban Argelander segített a Csillagászati Társaság Astronomische Gesellschaft nevű nemzetközi csillagászati szervezet létrehozásában. Ennek létrehozása után javaslatot terjesztett be arra, hogy egészen 9m fényességig határozzák meg az égbolt valamennyi, -2° és +80° deklináció között látható csillagának helyzetét. A grandiózus terv végrehajtásában 17 obszervatórium vett részt szerte a világon, köztük a pulkovói, a bonni és a berlini csillagvizsgáló. Egyúttal elhatározták, hogy a programot 50 évvel később megismétlik.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
