Demokrata-Republikánus Párt
amerikai politikai párt (1792–1825) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Demokrata-Republikánus Párt politikai párt volt az Amerikai Egyesült Államokban, amelyet Thomas Jefferson és James Madison alapított az 1790-es évek elején. Az 1800-as amerikai elnökválasztás után kezdett el domináns lenni, miután a Föderalista Párt összeomlott. Az 1824-es elnökválasztás után szétvált a párt. Az egyik frakcióból jött létre a mai napig is ezen néven ismert Demokrata Párt, míg a párttagok többi része megalapította a Whig Pártot.
Demokrata-Republikánus Párt | |
Adatok | |
Elnök | Thomas Jefferson James Madison James Monroe |
Alapítva | 1792 |
Feloszlatva | 1834 |
Utódpárt | Demokrata Párt Nemzeti Republikánus Párt |
Ideológia | agrárianizmus amerikai nacionalizmus antiklerikalizmus jeffersonizmus liberalizmus klasszikus liberalizmus |
Politikai elhelyezkedés | Baloldal[1][2] |
Hivatalos színei | kék, fehér, piros |
A Wikimédia Commons tartalmaz Demokrata-Republikánus Párt témájú médiaállományokat. |
A Demokrata-Republikánus Párt a Kongresszus egyik frakciójából alakult, amely ellenezte Alexander Hamilton ideológiáit (az ország pénzügyminisztere George Washington alatt). Washington második ciklusa alatt egyre erősebb lett a Demokrata-Republikánus és a Föderalista Párt. Ugyan az 1796-os elnökválasztáson a föderalista John Adams diadalmaskodott, 1800-ban már a Demokrata-Republikánus Párt jelöltje, Thomas Jefferson nyerte el a pozíciót. Jefferson elnöksége alatt vásárolta meg az ország Louisianát Franciaországtól.
Madison 1809-ben lett elnök Jefferson után és vezette az országot a brit-amerikai háborúban. A Föderalista Párt 1815-ben összeomlott, ennek köszönhetően a Demokrata-Republikánus maradt az egyetlen erős párt. Az 1824-es választáson ellenfél nélkül maradt párt kettévált. Az egyik frakció John Quincy Adamset támogatta, míg a másik Andrew Jacksont. Jackson frakciójából alakult ki a Demokrata Párt, míg Adams támogatói megalapították a Nemzeti Republikánus Pártot, amely később beleolvadt a Whig Pártba.
Az ország déli részében volt a legerősebb a párt, míg Új-Angliában a legkevésbé. Külügyet tekintve a franciákat támogatták Anglia ellenében, de ez a támogatás Napóleon hatalomátvétele után visszaesett.