(1865-1922) magyar ornitológus From Wikipedia, the free encyclopedia
Chernelházi Chernel István Dezső Ákos Elek (Kőszeg, 1865. május 31. – Kőszeg, 1922. február 21.) magyar ornitológus, a magyar királyi madártani intézet főnöke, miniszteri tanácsos, Sopron vármegye törvényhatósági bizottságnak a tagja.[1][2]
| Chernel István | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1865. május 31. Kőszeg |
| Elhunyt | 1922. február 21. (56 évesen) Kőszeg |
| Ismeretes mint |
|
| Pályafutása | |
| Szakintézeti tagság | Országos Állatvédő Egyesület |
| Munkahelyek | |
| Más munkahelyek | Vasvármegyei Múzeum, Magyar Ornithologiai Központ |
| Hatással voltak rá | Fászl István, Herman Ottó |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chernel István témájú médiaállományokat. | |
Apai ágon a régi köznemesi származású chernelházi Chernel család leszármazottja. Szülei chernelházi Chernel Kálmán (1822–1891) és a főnemesi származású gróf tolnai Festetics Mária (1835–1910);[3] az apai nagyszülei chernelházi Chernel Ferenc (1778–1864) főszolgabíró, kerületi táblabíró, földbirtokos, valamint rátki és salamonfai Barthodeiszky Terézia (1788–1877);[4] az anyai nagyszülei pedig gróf tolnai Festetics István (1798–1835), földbirtokos és chernelházi Chernel Sarolta (1809–1850) voltak.[5] Az egyik elsőfokú unokatestvére chernelházi Chernel Gyula (1842–1910), országgyűlési képviselő, akitől örökölt nyaralót és szőlőt Badacsonyban, ahol 1912-től Chernel István jelentős időt töltött természetkutatással és üdüléssel.[6]
Chernel Kálmán elsősorban történész volt, de érdekelték a természettudományok is, főleg a madártan; egyik fivére, Chernel Elek (1815-1887) kerületi táblai ülnök (1861), Vas vármegye adminisztrátora (1864), főispáni helytartó volt. Chernel István húga chernelházi Chernel Sarolta (1868–1953) volt, akinek a férje báró Miske Kálmán (1860–1943) régész, muzeológus, a Vasvármegyei Múzeum egyik alapítója, a múzeum Régiség Tárának vezetője, majd 1912 és 1943 között igazgatója volt.
Soproni középiskolai természetrajz tanára, Fászl István tanította meg a madarak preparálására. Madártani megfigyeléseit 12 éves korától naplójában rögzítette. Első szakcikke a Vadász Lapban jelent meg 1882-ben.
Szülei közigazgatási pályára szánták, ezért négy évig jogot hallgatott a pozsonyi, majd a budapesti egyetemen, de már eközben tanulmányozta a madártan irodalmát. Egyetemi hallgatóként bejárta a Velencei-tó környékét, ellátogatott a Hanságba és a Kis-Kárpátokba, és e helyeken madártani megfigyeléseket is végzett. 1887-ben Erdélyben ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Herman Ottóval, a polihisztor természettudóssal.
1888-ban fejezte be egyetemi tanulmányait, és apja kívánságára közigazgatási gyakornok lett Sopronban, de már 1889-ben lemondott állásáról, és visszatért Kőszegre, hogy csak a madártannak éljen.
1890-től vett részt a Herman Ottó által szervezett madárvonulási megfigyelésekben. Még ez évben az 1891-es budapesti II. Nemzetközi Ornithológiai Kongresszust előkészítő bizottság tagjává választották; ő lett a bizottság titkára.
Létrehozta a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi osztályát, és ő lett az osztály első őre, 1908-tól 1912-ig. Ez alatt alakította ki az intézmény Vas vármegye madárvilágát bemutató preparátumgyűjteményét.
Mintegy 2000 preparátumból álló gyomortartalom-gyűjteményét az Magyar Ornithologiai Központnak adományozta. 1916-ban, Herman Ottó halála után ő lett a központ vezetője.
A lápokban, mocsarakban szerzett betegségek legyengítették egészségét. Egy fűtetlen vasúti kocsiban megfázott, és az ennek szövődményeként fellépő spanyolnáthában mindössze 57 évesen, 1922. február 21-én, Kőszegen elhunyt. A kőszegi városi temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[7]
1890. december 7-én kötött házasságot Modoron, felesége pongyelóki Rotth Dóra (1866–1940) lett,[8] akinek a szülei pongyelóki Rotth József (1831–1902) királyi tanácsos, Pozsony vármegye királyi tanfelügyelője és Frőlich Irma (1838–1891) voltak.[9][10] A frigyükből született:
Állandóan járta az országot, és naplót, jegyzeteket írt madártani megfigyeléseiről. 1891 nyarán Norvégiába utazott, ahol feleségével Tromsø és környékének madárvilágát tanulmányozták. Elsőként bizonyították, hogy a Tromsøya szigeten fészkel a rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) és a vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus hyperboreus). Felfedezték, hogy a partközeli szigeteken előfordul a Nassa incrassata porceláncsiga (kauri) és a közönséges csészecsiga (Patella vulgata) is. Norvégiai tapasztalatairól írt könyvében kimerítően taglalta a vidék földrajzi viszonyait, külön fejezetet szentelt a lappok életének.
Magyarországon a legszívesebben a Velencei-tónál dolgozott, ahol a Velencén élő Meszlényi család látta vendégül. 1898-ban jelentette meg Frivaldszky János: Nomenclator Avium Regni Hungariae (A magyar birodalom madarainak névjegyzéke) című művét, ami máig a madártani szakmunkák fontos forrása. 1899-ben adta ki fő művét: „Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre” – ez volt az első olyan, tudományos madártani könyv, amit magyar szerző írt. A monumentális munka 22 évi gyűjtés eredménye, és külföldön is megismertette szerzőjét, akit ezek után számos kongresszusra hívtak meg.
Közreműködött Naumann tizenhét kötetes „Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas” című alapműve új, jubiláris kiadásának előkészítésében; majd Brehm: Az állatok világa című művének három, madarakkal foglalkozó kötetét fordította magyarra, egyúttal hazai adatokkal egészítve ki azokat.
Az Országos Állatvédő Egyesület alelnökeként 1902-ben megalakította annak kőszegi fiókegyesületét, aminek fő feladata a gyakorlati madárvédelem (fészekodúk készítése, kihelyezése, a madarak téli etetése stb.) volt. Ő honosította meg hazánkban a madárodúkat és madáretetőket, amelyiket először a háza körüli parkban helyezett el. Úgyszintén 1902-ben az amerikai „Day Birds” mintájára megszervezte Kőszegen a madarak és fák napját.
Chernel Istvánnak az első fokú unokatestvére Chernel Gyula országgyűlési képviselő volt, aki tulajdonosa volt egy badacsonyi nyaralónak és szőlőbirtoknak. A háza és a szőlő 1910. május 29-én bekövetkezett halála után a gyermektelen Chernel Gyula unokatestvérének a fia, azaz Chernel István kiskorú gyermeke Chernel Miklós lett az örökös a néhai tulajdonos óhaja szerint. Chernel István 1912-ben vette birtokba a fia nevében, először (Chernel István naplójából tudható) 1912. március 5-én jelent meg Badacsonyban. Élete során Chernel István 41 alkalommal összesen 282 napot – 9,5 hónapot, évente eltérően 10 – 73 napot időztek e gyönyörű vidéken, amelynek a természetét is lelkesen tanulmányozta.[11]
Norvégiában 1891-ben ismerkedett meg a sível és a síeléssel, amiről 1893-tól több népszerűsítő cikket írt, majd 1896-ban megírta és kiadta A lábszánkózás kézikönyve című könyvét (terjesztő: Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) Budapest), amiben Magyarországon elsőként ismertette e sportot. E művével lerakta a hazai sí szaknyelv alapjait. A Velencei-tónál nemcsak a madárvilágot tanulmányozta, hanem megismerte a helyi dialektust is, amiről több nyelvészeti írást jelentetett meg.
Lírai hangulatait kora ifjúságában többször versekbe foglalta, és ez a hangvétel tudományos munkáiból is kicsendül. Művészi hajlamainak másik megnyilvánulása volt a festészet: természetesen főleg madarakat rajzolt naplómellékleteiben, menyasszonyához írott leveleiben. Nagyon szerette a zenét; nagyon jól énekelt, mesterien citerázott, zenét is szerzett és fényképezett.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
